2016-07-09 "A magam részéről a lehető legjobbkor szigorodott a törvény" – írja az Élet és Irodalom legfrissebb számában megjelent cikkében Megyesi Gusztáv újságíró, a lap főmunkatársa. A szülőtartásról szóló törvényről elmélkedve vall megrázó őszinteséggel saját egészségi állapotáról: "Miután április eleje óta kórházban fekszem, s egy nem túl sikeres műtét után próbálom különféle praktikákkal a lebénult lábaimat mozgásra bírni, végre közölték velem, hogy ne legyenek illúzióim: jelen állás szerint életem végéig tolókocsiba kényszerülök, sőt a rák még ennél is derekasabb munkát végzett: több mint valószínű, hogy életem végéig pelenkázni is kell, de remélik, hogy mentálisan ez nem okoz törést bennem. "Hozzáteszi, hogy sejtései voltak, de maga is meglepődött azon, mennyire rezignáltan vette tudomásul a bejelentést. Hogy pontosan milyen betegsége van, arra nem tért gyesi Gusztáv újságíró 1950-ben született Budapesten. 1985 óta az Élet és Irodalom munkatársa, 1993-tól szerkesztője. Korábban állandó szerzője és előadója volt a Rádiókabarénak, írásai rendszeresen jelennek meg ma is a Hócipőben és állandó heti rovata van a Népszabadságban emlékezetes, Esterházy Péter író tavaly ősszel hasonló módon az Élet és Irodalomban publikált, a göteborgi könyvvásárra írt levelében közölte, hogy hasnyálmirigyrákja van.
Meghalt Megyesi Gusztáv, az Élet és Irodalom újságírója - jelentette be a lap a saját Facebook oldalán. Egy év megszakítással harmincegy évig volt a lap munkatársa, 1992 és 1993 között főszerkesztőként dolgozott. "Ha van ÉS-es stílus és szemlélet, akkor Megyesi az egyik legmarkánsabb képviselője volt: a világra nyitott, szociálisan érzékeny ember volt – írja a lap a közösségi oldalára kitett levelében. Megyesi Gusztáv néhány évig a Holmi szerkesztő-bizottsági tagja volt, de dolgozott a Magyar Hírlapnál, a Népszabadságnál, illetve a Hócipő vezető publicistája volt. Idén nyáron egy publicisztikában maga jelentette be, hogy nagyon beteg. Legutolsó kötete, a Roló alatt már betegsége alatt jelent meg. Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!
portrék;Megyesi Gusztáv;kocsmák;Szebeni András;Élet és Irodalom; 2021-04-03 18:41:52 AZ IRIGYKEDŐ UTÓKOR XXX. Kortársainkat nem választhatjuk meg, nem cserélhetjük le, de ha szerencsénk van, akkor akadnak köztük kivételes emberek is, akikért irigyelni fog minket az utókor. Egyetlen közös jellemzőjük: minden korban kevesen vannak. Eléggé sokat söröztünk együtt Budapesten, Debrecenben és Egerben, de soha nem jött a számra az a szó, hogy Guszti. Ki vagyok én, hogy a magyar újságírás Gusztiját csak úgy legusztizzam? Az meg hülyén hangzott volna, hogy Gusztáv. Még egy korsó, kedves Gusztáv? Jaj, nem. Inkább elintéztem a megszólítást egy Majsztróval, ami még jól is állt neki. Az írásait tizenhét éves koromtól, azaz 1989-től olvastam, és nem untam rá soha, ami nagy szó. Megyesi nem adott lejjebb a színvonalból, mindig hozta azt a "Guszti-élményt", amiért szerettük: a humort, a sajátos nézőpontot, és azt a kitekert, kifacsart, abszurd perspektívát, amiben elhelyezte a magyar világ jelenségeit.