köt., Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977–1982. Puskás Bernadett: "A győzelemmel hasonnevű". Szent Miklós ikonográfiájához a 15–16. századi Kárpát-vidéki ikon alapján. In: A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Művészettörténeti tanulmányok Mojzer Miklós hatvanadik születésnapjára, Budapest, 1991, 249–254. Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás Kiadó, Budapest, 1997, 171–173. Új szó, 54. évf., 2001. december, p. 13. Voragine, Jacobus de: Legenda Aurea, Válogatta, az utószót, a jegyzeteket és a mutatókat készitette: Madas Edit, Neumann Kht., Budapest, 2004.
Életét szinte végig kísérték a csodák, például püspökké választása is isteni iránymutatással történt. Szülei halála után örökségét szétosztotta a szegények között. A mikulás napi ajándékozás szokása is a szent legendáihoz köthető. Miklós püspök, a keleti egyháznak a mai napig a legtiszteltebb szentje. A nyugati egyházban csodatévő híre akkor bontakozott ki igazán, amikor ereklyéit 1087-ben a dél-itáliai Bari városába szállították, ahol tiszteletére templom épült. Kultusza a 11. századtól Európa szerte elterjedt, alakjához egyre több legenda kapcsolódott. Tisztelete Magyarországon is viszonylag korán kialakult, például a Szepességbe és Erdélybe vándorló szászok által. Emlékét templomok, települések, illetve képzőművészeti alkotások őrzik. Hazai patronátusai szinte áttekinthetetlenek. Legendáit számos hiedelem övezi. A pékek, kereskedők (gabona, bor), révészek, vizimolnárok, diákok, eladósorban lévő leányok, polgárvárosok pártfogójukként tisztelték. A házasság és az anyaság, valamint a gyermekek oltalmazója.
(Érdekesség, hogy Jézus Istennel való egylényegűségéről szóló vita hevében Miklós állítólag felpofozta vitapartnerét, Ariust. ) Az emberek tiszteletét és szeretetét jótékonykodásával vívta ki, s tettei miatt már életében szentnek tartották. 343. december 6-án halt meg püspöki székhelyén, sírja ezután zarándokhellyé vált. Amikor Mürát 1087-ben elfoglalták a szeldzsuk törökök, maradványait tisztelői az itáliai Bariba vitték, ahol bazilikát építettek a tiszteletére, s ereklyéit Orbán pápa helyezte el a főoltáron. Szent Miklós sírja Myrában Miklós kultusza nem sokkal halála után kezdődött, már a 6. században templomot emelt neki Konstantinápolyban I. Justinianus császár. Csodatettei között tartják számon, hogy vihar idején megmentette egy vízbe esett tengerész életét, ezért ő az utazók, a kereskedők, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok védőszentje. Amikor városát éhínség sújtotta és egy gonosz hentes három kisgyermeket megölt, hogy húsukat kimérje, Miklós leleplezte bűnét és a fiúkat is feltámasztotta, ezért ő a gyermekek és a diákok védőszentje is.
A püspök legendáját kutatva azonban több ókori, kora középkori történetre bukkanunk, amelyek a személyéhez kapcsolódnak. Ezek közül, mint például a háborgó tenger lecsillapítása, amellyel Miklós hajósok életét mentette meg, vagy a gabona megsokasítása a myrai éhínség idején, az egyik legismertebb a három szűzleány megmentése: egy apának három gyönyörűséges lánya volt, azonban vagyona híján, amellyel tisztességesen, hozománnyal kiházasíthatta volna őket, senkinek sem kellettek. A sorsuk így hát – megélhetési kényszerből – a prostitúció lett volna. Miklós püspök tudomást szerzett a lányok helyzetéről, és szerénységből titokban, az éj leple alatt, saját vagyonából három aranypénzzel telt harisnyát helyezett a család ablakába. Az apa azonban észrevette az adakozót, és amikor hálálkodni kezdett, Miklós püspök azzal utasította el a köszönő szavakat, hogy az apa és a hajadonok nem neki, hanem egyedül Istennek tartoznak hálával. E történet jól példázza, hogy a mai, modern Mikulás alakja miként alakulhatott ki az eredeti Miklós püspökről szóló legendából.
Valószínűleg Kr. u. 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában; gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott. Kolostorba költözött, ahol nagybátyjának, Patara érsekének felügyelete alatt nevelkedett. Megszeretve a kolostori életet, a papi hivatást választotta. Anatólia fővárosában, Myrában telepedett le. Nem volt még harmincéves, amikor a város püspökévé választották. A Jacopo da Voragine által összeállított 13. századi legendagyűjtemény, a Legenda Aurea szerint: amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: "Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek, aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké. " És valóban, Miklós, aki Isten hűséges szolgája volt, miként előre megmondatott, eljött a templomba, és az égi szózat szerint – ámbár eleinte tiltakozott – megválasztották, és fölszentelték püspökké. Több mint ötven évig töltötte be a főpásztori tisztséget.
Emléknapján szokásos az ajándékozás. Nálunk szláv hatásra Mikulásnak becézzük az ajándékozásban megszemélyesített püspököt.