Az immár a magyar filmalap támogatásával készült, reklámokkal is alaposan megfuttatott Rossz versek remélhetőleg a lehetőségek arányához mérten ismétli majd meg a VAN sikerét. Megérdemelné – a film és a közönség is. Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 32. számában jelent meg, 2018. december 21-én. Hetilapunkat keresse az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még az ünnepi számban? Rossz versek kritika pc. Itt megnézheti!
Részben nyilván a több pénznek hála a Rossz versek látványvilága gazdagabb és erősebb a VAN-énál, remek volt a két operatőr is, az ügyes vágásnak köszönhetően pedig a szilánkos, ugribugri szerkezet ellenére sem esik szét a film. Ami nemcsak az elkötelezett Reisz-rajongóknak lehet vicces élmény, hanem bárkinek, aki sosem hallott ugyan a rendezőről, de nem utasít el másfél óra időutazással összekötött minőségi viccelődést.
Megoldásokkal ugyan nem szolgál a film, de egy fájdalmas, szívmelengető, nosztalgikus és személyes utazással igen: a 97 perces játékidőbe annyi humor, kreatív geg és apró életbölcsesség van belezsúfolva, hogy ezután kétség sem marad afelől, hogy Reisz tartalékai nem fogytak el a generációs életérzést megragadó VAN -nal. A rendező a csak hazánkban látható "csirkehúst reklámozó" óriásplakátoktól kezdve a Sztálinra emlékeztető Arany Jánosig számtalan tipikusan magyar nézőknek szóló humort csempészett a filmbe, de a fő témával, vagyis a szerelem és a boldogság mibenlétével már a nemzetközi közönség is rezonálni tud – nem véletlenül zsebelt be három díjat is a Torinói Filmfesztiválon. Találkozás fiatalemberekkel - kritika a Rossz versek című filmről. A 33 éves Merthner Tamás (Reisz Gábor) magánéleti válságba kerül, amikor kidobja a Párizsban ösztöndíjjal tanuló barátnője (Nagy Katica). Magyarországra visszatérve a szakítás utáni magány és az elvei feladását követelő új munkája hatására elkezd számot vetni saját múltjával, a régi szerelmeire és egykori álmaira fókuszálva.
Mintha a szerző a hierarchikus gondolkodás megbontását indítaná el: nem lehetséges egy olyan közeg leuralása, amelytől mi magunk is függünk. A versek emberábrázolásának módja, tehát az, hogy Gál gyakran csak egy húsdarabként jeleníti meg az egyént, olvasható a normatív testképpel szembeni kritikaként is, amely az ember fizikai tulajdonságainak korlátoltságára és kiszolgáltatottságára hívja fel a figyelmet. A halandóság az ember hatalmának végességét jelenti, azt, hogy a halál természetessége miatt elkerülhetetlen. Ez az eszköz, bár társadalmi nézetekre reagál, mégis egyéni szinteket, emberi viszonyokat ábrázol: " csak azt hagyd itt magadból, amit nem sajnálsz másra bízni, a májad, a szíved, a veséd már úgyis csak összefüggő csomós gondolat. " (41. Rossz versek kritika yash gems. ) A kartonfless szövegeiben az egyén életében megjelenő problémák mellett az is megmutatkozik, miképpen igyekszik kizárni őket a versbeszélő. Így épülnek be a versekbe a dobozos sörök, (füves) cigik, a másikkal szembeni agresszió, a káromkodás igénye, és mindezekkel együtt a Biblia és Isten: " próbálom elvenni a dolgok élét.
Míg Mán-Várhegyi Réka Annája fejben témalistákat állít össze, hogy még véletlenül se tűnjön unalmasnak, addig Jakab Juli verziója a világ nyomasztóan hamis szerelemképével próbál leszámolni. Önállósodó himnuszaik Tamás-kritika helyett önkritikát gyakorolnak. Hasonlóan kreatív apafigurát alkot Németh Gábor, aki Levél Neked jében fiának ugyan, de nagy műgonddal sorolja meg nem írt verseinek címét és a mögöttük megbújó anekdotákat. Kritika | Reisz Gábor: Rossz versek. Jóformán dúskál a történetcsírákban. Krusovszky Dénes Mit számít, ha nem láttam? című története igazságot szolgáltat az ifjúsági irodalom egyik legnagyobb közhelyének. Párhuzamos szerkesztése hangot ad a gonosz, vaskalapos, vélhetően traumatizált tanárnőnek, aki ezúttal érzéseket kap; a Mónikával a mosdóban csókolózó Tamás felpiszkálja mélyen eltemetett emlékeit. Zita – Szentesi Éva szüleménye - aki Tamás utó-szerelmi vallomását követően a világból kamaszosan kiábrándul, pörgős, felcsattanó telefonmonológba sűríti bele minden csalódottságát. Hasonlóan érzelmes Berg Judit Fruzsi ja is, aki új szintre emeli az egymás mellett való elbeszélés művészetét.