Próbálhatjuk azzal áltatni magunkat, hogy ez csupán egy távoli vidéken játszódó történet, mégis: ha élesen azokra a mozgatórugókra koncentrálunk, amik eljuttatták a szereplőket a "pokol tornácára", akkor kétségünk sem lehet afelől, hogy Az átkelés madarai a világ bármelyik pontján aktuális film lehet. Pontszám: 8/10 Az átkelés madarai (Pájaros de verano / Birds of Passage) Kolumbiai-dán-mexikói dráma, 124p, 2018. Rendező: Cristina Gallego, Ciro Guerra Forgatókönyv: Maria Camila Arias, Jacques Toulemonde Vidal Operatőr: David Gallegos Szereplők: Carmiña Martínez (Úrsula), José Acosta (Rapayet), Natalia Reyes (Zaida), Jhon Narváez (Moisés), Greider Meza (Leonídas), José Vicente (Peregrino), Juan Bautista Martínez (Aníbal), Aslenis Márquez (Indira) Bemutató dátuma: 2019. január 17. (Forgalmazó: Mozinet) Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!
A legnagyobb tisztelettel elmondja az üzenetet, de a következményeket nem kell vállalnia. Egészen érdekes helyzeteket teremt, amikor egy lépésre áll attól, akinek az üzenetét hozta, de a wajú szokások miatt akkor sem lehet direktben beszélgetni csak úgy. Főleg egy kívülállóval, mert ha valamit a wajú családfők jobban utálnak a hagyományok sárba tiprásánál, azok az alijúnák: az európai származású idegenek. Ebben messze a legerősebb Az átkelés madarai, mert tényleg sikerül bemutatnia egy párszázezres népcsoportot úgy, hogy azok is értik, akik csak gengszterfilmeket néznek. Megértjük, hogy mennyire fontos lehet egy szütyő elkészítése, egy tisztességes gesztus a békülésre, vagy egy biccentés is mennyi mindent jelenthet ezek között az emberek között. És amikor megismerjük a tradíciókat, csak akkor kerülnek elő a gépfegyverek és leszámolások. Ha drogháborús filmként nézzük Az átkelés madarait, akkor senkit nem fog a padlóra küldeni, mert messziről be lehet azonosítani a probléma forrásait: a magával nem bíró családtagot, az egyre erőszakosabb havert, a kapzsi ellátót, a gyanús kapcsolatokat.
A koronavírus-járvány, ahogyan a kultúra és a társadalom minden területére – a művészmozik helyzetére is negatív hatással volt, de megnyíltak új utak is. A válsághelyzettel járó bezárások igen kellemetlenül érintették a hazai művészmozikat, amelyeknek amúgy is sok kihívással kellett eddig is megküzdeniük. Több különböző kényszermegoldás született annak érdekében, hogy a mozik az átmeneti időszakban is legalább tartalékon üzemelni tudjanak. A Cinego egy egyébként is időszerű kezdeményezés: művészfilmes streaming-szolgáltató, ráadásul az itthon népszerű HBO Go-hoz és Netflixhez képest igen kedvező árszabással. 1500 Ft-os havidíjért cserébe egy nagy online filmtár nyílik meg előttünk, az abban megtalálható filmeket pedig bármikor, bármennyiszer megnézhetjük, amíg az előfizetést vissza nem mondjuk. De nem megszokott módon, kisebb díjért a filmek egyszeri megnézésére is lehetőség van. Ezt akkor érdemes igénybe venni, ha előre láthatóan egy hónap alatt nem tudjuk maximálisan kihasználni a szolgáltatást.
Elengedhetetlen munkamenet (session-id) "sütik": Ezek használata elengedhetetlen a weboldalon történő navigáláshoz, a weboldal funkcióinak működéséhez. Ezek elfogadása nélkül a honlap, illetve annak egyes részei nem, vagy hibásan jelenhetnek meg. Analitikai vagy teljesítményfigyelő "sütik": Ezek segítenek abban, hogy megkülönböztessük a weboldal látogatóit, és adatokat gyűjtsünk arról, hogy a látogatók hogyan viselkednek a weboldalon. Ezekkel a "sütikkel" biztosítjuk például, hogy a weboldal az Ön által kért esetekben megjegyezze a bejelentkezést. Ezek nem gyűjtenek Önt azonosítani képes információkat, az adatokat összesítve és névtelenül tárolják. ( pl: Google Analitika) Funkcionális "sütik": E sütik feladata a felhasználói élmény javítása. Észlelik, és tárolják például, hogy milyen eszközzel nyitotta meg a honlapot, vagy az Ön által korábban megadott, és tárolni kért adatait: például automatikus bejelentkezés, a választott nyelv, a szövegméretben, betűtípusban vagy a honlap egyéb testre szabható elemében Ön által végrehajtott felhasználói változtatások.
Élelmes kolumbiai indiánok vágnak neki a marihuánabiznisznek, ami eleinte remekül megy, de mivel sorra sértik meg népük szent hagyományait, elkerülhetetlen a drogfilmek amúgy is kihagyhatatlan nagy leszámolása! Ha Kolumbiáról van szó, akkor nyilván mindenkinek elsőre a drog jut eszébe, azon belül is a kokain és a drogkartellek, persze Pablo Escobar – és talán Shakira. A nagy kokainbiznisz előtt azonban ott volt a hasonlóan jövedelmező, szintén véres leszámolásokkal járó marihuána bonanza, aminek kevésbé ismert résztvevői is voltak, a wayuu indiánok, akik nem éppen néznek ki úgy, ahogy az átlag latin-amerikai indiánokat szokás elképzelni, és nem is élnek úgy. A wayuuk az ország észak-keleti részén található Guajira-félszigeten élnek, különböző családokra vagy klánokra osztva, akik közül van, aki a terület hegyes, erdős részén, és van, aki a sivatagos, kies részén él, és a nyelven kívül rengeteg közös szál köti össze őket. Ezek a különös szokások, mint az álmok értelmezése vagy a különböző madárfajták szimbólumként való értelmezése, és a generációról generációra szálló hagyományok adják az Oscar-díjra jelölt A kígyó ölelése alkotói, Ciro Guerra és Cristina Gallego új filmjének alapját, szövetét és létjogosultságát, és erre úgy ötpercenként emlékeztetik is a nézőt.