Ha József Attila élete utolsó két-három évének verseit olvassuk, feltűnik, hogy nemcsak a történelmi és személyes léthelyzet és az ezt tükröző költői világkép változott meg, hanem a formai eszközök is módosultak. Klasszicizálódott ez a költészet abban az értelemben is, hogy tovább csiszolódtak, még tökéletesebbé és hibátlanabbakká váltak költői eszközei, s abban az értelemben is, hogy a klasszikus formák szerepe is megnövekedett. A versszakok és a sorok terjedelmét szabadon váltó verseket az Eszmélet től kezdődően a szabályos (leggyakrabban négysoros) versszakok s kötött terjedelmű és ritmusú versek váltják fel. 1935-ben például feltűnően megszaporodnak a szonettek ( Emberek; Én nem tudtam, Emberiség stb. ). Az utolsó két évben szonettek mellett hexametereket, szapphói strófákat, szabályosan lüktető jambikus és trochaikus, illetve hangsúlyos ritmusú verseket ír, s bár ciklusosan építi fel több művét (A Dunánál; Flóra; Március; Hazám), általában a rövidebb terjedelemhez vonzódik. Főleg a létösszegző versekben szembeötlő, hogy a konstruktivizmus eredményeit is hasznosító lineáris építkezés átalakul.
A vers kulcsmondata: " Légy, ami lennél: férfi. " Az első 4 versszakban felszólítások sora fejti ki azt, hogy ezt miképpen is kéne megvalósítania. Majd az 5. Versszaktól a múlt emlékeit veszi sorra, s ezek közül is a rossz élményeket. Érdekes a mű bűnfogalma: azt tartja legnagyobb véteknek, ha az ember nem tölti be életében azt a szerepet, amit kéne, amit neki szántak. Így József Attila is bűnös: soha nem volt jómódú, családapa, igazi férfi, s ezért magát vádolja. Az utolsó vershármas címeit az utókor ragasztotta a művekre első soraikat kiemelve, mivel a költő nem címezte őket. A Karóval jöttél… kezdetű létösszegző vers idő- és értékszembesítő költemény: a felnőtt költő a gyermek József Attilát szólítja meg, a pesszimista ember a még reményekkel telit. A vers ihletét unokaöccsei adhatták, akikkel együtt élt, s saját gyermekkorára emlékeztették őt. A versszakokban József Attila sorra veszi azokat a dolgokat, amiket elmulasztott életében, vagy rosszul csinált. Az 1. Versszakban a szegénység jelenik meg, mely gyermekként még elképzelhetetlen volt- akkor még "aranyat ígért".
Speciális fajtája a szonettkoszorú: 15 szonettből álló verscsoport, amelyben az egyes szonettek utolsó sorai a következő szonett kezdősorai lesznek; a 14 "különleges" sorból épül fel a 15. ún. mesterszonett (pl. József Attila: A kozmosz éneke)
Bejegyzés navigáció A Nagyon fáj! 1936 október-novemberében keletkezett, József Attila utolsó kötetének címadó verse. Ihletője a Gyömrői Edit pszichológusnő iránt érzett patologikus szerelem. József Attila 1931 táján kezdett pszichoanalízisre járni ideges eredetű gyomorpanaszai miatt, és 1935-36-ban Gyömrői Edit kezelte. A beteg költő … Tovább olvasom >> A Tudod, hogy nincs bocsánat 1937 júniusában íródott és az év szeptemberében jelent meg. Ez József Attila életének utolsó éve, és ez a vers a költő utolsó hónapjaiban keletkezett. József Attila kései költészetének egyik legismertebb darabja, mely a személyiség ellehetetlenülésének … Tovább olvasom >> A Kései sirató 1935 decemberében íródott. József Attila életének utolsó éveiben sokat foglalkozott a gyermekként való létezés állapotával: elfojtott gyerekkori emlékek, vágyak szabadultak fel benne. Felnőttként arra vágyik, hogy úgy szeressék, mint egy gyermeket, vagyis oltalomra, védettségre van igénye. Ugyanakkor … Tovább olvasom >> Az Ars poetica 1937-ben keletkezett, és az év tavaszán közölte a Szép Szó.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse József Attila VERSEK 1933 SZÁMVETÉS Teljes szövegű keresés Ettem-ittam fekete, undok mocskot és csípős trágyalevet; ember vakmerőbb nem lehet. Ám eddig sohasem voltam boldog. Ebben a megváltott világban egy pillanatom nem volt nemes; sem langyos, édes, kellemes, mint disznónak a pocsolyában. Engem sunyiságra oktat az erkölcs. (Rólad is ezt hiszem. ) Huszonnyolc éve éhezem. Rajtam már csak a fegyver foghat. Ezért ülnek oly sötét dolgok, oly hatalmak a szívemen, hogy szorong lágy arcú kedvesem, ha ránézek; pedig mosolygok. Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt. Mindentől fölmentem magamat, mert nem lesz utolsó ítélet.
József Attila (1905-1937) A tételben található versek címeire kattintva elolvashatod a művek teljes szövegét. Április 11-én született Budapesten. Apja munkás; édesanyja ( Pőcze Borbála) szabadszállási parasztlány. Három éves, amikor apja elhagyja őket. Édesanyja napszámos munkát vállalt, úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani, de n em tudta gyermekeit eltartani. Három gyerek: Jolán, Etel, Attila. Lakott vonatpályaudvar közelében, falopás élménye gyakran visszaköszön verseiben ( Eszmélet). Öt évesen menhelyre került, majd Öcsödre nevelőszülőkhöz (más néven szólították) Később újra a ferencvárosi nyomorgó évek következtek. Édesanyja 1919-ben halt meg, amit csak a temetés után tudott meg. Onnantól kezdve nővére, Jolán férje, Makai Ödön lett a gyámja. Makón jár gimnáziumba (1920-23). Gyermekkorában végig alkalmi munkákat végez (kis-pap, házi tanító, hajósinas, csősz). Lázadó Krisztus: perbe fogják, Tiszta szívvel: kifogásolják, majd eltanácsolják a Szegedi Egyemről→ ettől válik ismertté.
Jirí Wolker Utolsó versek A kórházi ágyamra omlik a világ, kötések közt hallom: a riadót zengi. Harcba szállnak az elvtársak az igazságért; harcba szállnak az elvtársak, nem hiányzik senki. A kórházi ágyra omlik a világ, de sötét zugokból halál szeme is rajtam. Miért nem mehetek veletek elvtársak, mért halok meg, mikor elesni akartam? Itt nyugszik Jiří Wolker. Költő volt. Szerette a világot, verekedni készült jogaiért. Meghalt mielőtt kiránthatta volna szívét a harcban. Huszonnégy évet élt.