A róna a jellegzetes magyar alföld, ahol a pásztor ballag a nyájával. A megszemélyesítéssel (ballag a hold) a hold az ég pásztorává válik. A 4. versszak tovább bontja ezt a képet. A tanyák az alföld jellegzetes települései, körbeveszik a nagyobb városokat. Magányosak, távol vannak a központtól. Az égi jelzővel ezek a tanyák felkerülnek az égre. A kép perspektívája kitágul, egyszerre fogja át az eget és a földet. A csillagok fénye visszatükröződik a folyóban, a tanyák tűzfényei elszórtak és magányosak az éjszakában, mint az égen a csillagok. Juhász gyula tiszai csönd ismertető. Itt is, akárcsak az első képben, a metaforát egy megszemélyesítés egészíti ki: tüzet raknak az égi tanyák, azaz a csillagok sorra kigyúlnak az égen. Magam a parton egymagam vagyok A III. rész az 5-6. A tájban egyszer csak megjelenik a költő alakja (lírai én). Ez a sor ugyanazt az akusztikai hatást képviseli, mint az első sor: 9 mély, 1 magas magánhangzó. A magas magánhangzó a sor közepén található. Itt 14 mássalhangzóból 11 tartozik a lágyak közé. A hangok hatására a kép még mélyebb, még sötétebb, mint az elején, kifejezi Juhász Gyula sötét hangulatát.
Akárcsak az első képben, itt is egy metaforát látunk, ezúttal a költő azonosítja magát a hajókkal. Az irodalomban nagyon régi metafora a víz, és a rajta haladó hajó. A víz az élet, a sors, a hajó pedig az egyes emberek élete. Azzal, hogy ezek a hajók nem haladnak, hanem egy helyben állnak, pontosan érzékelhetjük a költő hangulatát: az ő élete is hiábavaló, nem halad sehová. Összegzés: A vers három részében háromszor tűnik fel a tiszai hajók kifejezés. Az utolsó részben megtörténik a költő és a hajók teljes azonosulása. Az 5. versszakban még E. /1. Juhász gyula tiszai csönd elemzése. személyben szól a költő, a 6. -ban már T. személyben. A hajóknak a sorsa az élete a haladás, az ÚT, a CÉL. A költő végre megpihen, nem űzik, nem vonják hiábavaló célok, vágyak. Az itthon határozószó fejezi ki ezt a megérkezést. A költő magányosságát feloldották a hold, a csillagok, akiket a megszemélyesítésekkel a hideg fenségből emberségessé szelidített. A hold ezüst varázslata élővé tette a hajókat is, akik így társaivá válhattak a költőnek.
1907-ben szülővárosában, Szegeden jelent meg első verseskötete. Egy év múlva Nagyváradon indította útjára A Holnap című antológiát. Visszavágyott Budapestre, de a fővárostól távoli helyeken kellett tanítania. A háború után visszakerült Szegedre mint újságíró. Ő írt a tizenhét éves József Attila első kötetéhez előszót, amelyben Isten kegyelméből való költőnek nevezi. Mindketten ugyanabban az évben haltak meg. Juhász többször kísérelt meg öngyilkosságot. Egyszer a Dunába akart ugrani, egy másik alkalommal pedig mellbe lőtte magát. Végül a nagy mennyiségben beszedett gyógyszer végzett vele. Talán kényszerűségből, de alkatánál fogva is a magányosság szerelmese volt. Juhász az impresszionista líra mestere volt. Versei pillanatnyi, többnyire fájó hangulatot rögzítettek. Legtöbb tájverse, mint az általad is bizonyára ismert Tiszai csönd, valójában a hangulatlíra körébe tartozik. A Tápai lagzi szintén ilyen tájvers. Ihletője egy falusi lakodalom, amelyet a Szeged melletti Tápén tartottak meg. Juhász Gyula: Tiszai csönd. A témához képest szokatlan hangulatot áraszt.