Tudta ezt Berzsenyi Dániel, a magyar Horác is, aki Niklán élte gazdálkodó életét. Szellemi társ nélkül száműzve érezte magát. Feleségét – saját szavaival élve – együgyűségben találta, és abból fel sem szabadította. Egy beszélgetőtársa maradt: a múzsa. Elmerült poétai képzelgéseiben, Horatiust olvasott. Így lett faluja a magyar Helikonná, ahol a niklai remete éjszakánként egy szebb lelki világ szent óráit élhette. A kedélybetegségtől gyötrődő költő elégiáiban fejezte ki fájdalmát, amelyet a vágy és a valóság közötti ellentét miatt érzett. OSZTÁLYRÉSZEM - Berzsenyi Dániel - Érettségi.com. Niklára költözésük után keletkezhettek a romantikus vonásokat mutató alkotásai. Bennük a klasszicista harmónia és a sztoikus nyugalom csak látszólagos. A lírai én érzelmei sokkal hevesebbek voltak ahhoz, hogy igazán a magáénak tudhassa a horatiusi tanítást: az aurea mediocritast (aurea mediokritasz). Eszerint a szélsőségektől tartózkodó, az élet apró örömeit is élvező élet adhat boldogságot. Elégiáit Berzsenyi nem illette e műfaji megnevezéssel, mert nem disztichonban írta őket, mint az ókori költők.
Ódáról van szó ugyan, a forma még mindig klasszicista, antikizáló, de nincs tanító jellege és sokkal líraibb a közlés, mint Berzsenyi más ódáiban. Itt most saját magából, saját életéből indul ki, finomabb képeket használ és rejtett mondandója van (amely akár ars poeticaként is felfogható). Hangvétele is jóval elégikusabb, líraibb: a maga érzelmi gazdagságával, a személyesség előtérbe kerülésével (amit az E/1. személy használata nyelvtanilag is jelöl) már a romantika felé hajlik. A romantikára jellemző a műfajoknak az ilyen összemosódása, keveredése is, így az elégikus óda, mint kevert műfaj szintén romantikus jegy. És romantikus a magányt kereső, befelé forduló költői magatartás, valamint az ellentétek és párhuzamok sokasága, amelyek feszültséget visznek a versbe. Azonban számos klasszicista jegyet is hordoz a vers, ilyen pl. versformája, arányosságra való törekvése. Szerkezetileg két nagy egységre tagolódik. Berzsenyi daniel osztályrészem . Az első egység az 1-4. versszak, a második az 5-7. versszak. Az első egység hangvétele nyugodt, békés: a megelégedés, a jólét biztonságérzete árad belőle.
Lezárta eddigi életét, lelki békét talált Higgadt nyugalom, leszámol korábbi vágyaival Béke, nyugalom: csak az álmok feladásával érhető el --> elégikus szemlélet Megelégedettség képzete --> önámításnak tűnik Lelki szükség: Camoena jelenléte Szőlő, kalász, föld, szabadság --> anyagi jólét Szapphói strófa Klasszicista vers Rímtelen, időmértékes A közelítő tél (1804-1808) Az elmúlás verse Közelítő --> közelgő halál központi gondolat: a személyes lét lehetetlenné válása à a mulandóságot fejezi ki 1. vsz. : általános gondolatok 2. : negatív festés --> nincs rózsás labyrinth, nincs már symphonia 3. Berzsenyi dániel osztályrészem műfaja. : ellentét: mi volt (öröm víg dala) és mi van (szomorúság) 4. : az idő rövid, gyorsan elrepül (saját élete rövidségét mutatja be vele) 5. : nem elég az élet, hogy kiélvezze (tavasz = fiatalsága) 6. : a természet örök, megújul, ő nem
Versei között kevésbé sikerült szentimentális dalai (Lollihoz, Chloe, Szerelmes bánkódás, Fannim emléke stb. ), filozofikus-gondolati költeményei ( A megelégedés, Osztályrészem, Magányosság, A melancholia stb. ) arról vallanak, hogy bár egyénisége küszködik a nemesi-birtokosi lét szűkös lehetőségeivel, mégis ez a létforma a menedék számára. Nézete szerint a béke, a kultúra, a műveltség az emberi boldogság alapjai. Korai ódáira a klasszikus, maradandó emberi értékek (bölcsesség, erény, harmónia) hirdetése jellemző (Fohászkodás, A tizennyolcadik század, Horatiushoz stb. ). Ódáinak egy másik csoportja a napóleoni háborúk idején keletkezett, ezek a magyar nemesi összefogás és az önfeláldozó hazafiság dicsőítésével a magyar líra nemzeti-közösségi témájú költeményeinek sorát gazdagítják ( A felkölt nemességhez – Mint majd midőn..., Az ulmai ütközet, A magyarokhoz – Forr a világ... stb. ). Berzsenyi Dániel ódái és elégiái - Magyar tételek. Költeményeinek nagy csoportját az igazán megrendítő elégiák alkotják (Búcsúzás Kemenes-Aljától, Levéltöredék barátnémhoz, A közelítő tél stb.