Nagy költőink is szívesen pihentek a tenger mellett: Adyt, Szabó Lőrincet és Pilinszky Jánost egyaránt megihlették tengerparti élményeik. 1904 szeptemberében Ady és Brüll Adél első ízben tölthettek el huzamosabb időt kettesben. A francia Riviérára látogattak, Léda így ír visszaemlékezéseiben erről az időszakról: "…szeptember elején én Nizzába mentem, és ő férjem kérésére, hogy ő elkisérjen, velem jött. Mindenmentes cukrászda pécs. (…) Nizzában laktunk, és minden nap átmentünk Monte Carloba játszani, és ha előbb nyertünk is valamit, később minden pénzünket eljátszottuk. (…) Sokat sétáltunk együtt, temetőkben voltunk sokat, és délben melegedtünk a napon a Promenade des Anglais-n. " Léda idilli visszaemlékezéseit némileg beárnyékolják Ady levelei, aki arról panaszkodik, hogy a "halott Riviérán" nagyon egyedül érzi magát. Egy hónap után a férj, Diósi Jenő is csatlakozott hozzájuk, ezután hármasban töltötték az időt november közepéig, ahonnan a házaspár Adyval együtt hazautazott Párizsba, majd Ady 1905 elején visszatért Budapestre.
Ezután magyarázkodni kezd arról, hogy elfogyott a pénze, pedig sem bárokba, se moziba nem járt. A vers a köztes lét (" f élig a vízben, félig a parton") állapotából mutatja be a pillanat gyönyörűségét, nem mentesen az erotikus asszociációktól: a tenger szinte női létezőként jelenik meg, aki anyaként ringat, " ujjai becéznek", sőt: "paráználkodnak". A költőnek is kedve támadhatott ilyesmire, mivel az említett levélben arra kéri Erzsébetet, tegye magát szabaddá a következő héten két napra is, és megígéri neki: "Októberben elmegyünk majd valahova víkendre. A somlóitól a mentes tortáig: 10 cukrászda, ahonnan elhozhatjuk a kedvenc sütinket. " Fürdőzők Abbáziában 1935-ben Fortepan / Gara Andor Pilinszky János: Egy szenvedély margójára Pilinszky János több versében is megjelenik a tenger, többnyire magányt, elhagyatottságot, vagy éppen a soha vissza nem térő gyermekkorral kapcsolatosan. Az Egy szenvedély margójára című vers 1947-ben született, amikor a költő Olaszországba utazott. Népes magyar társaság gyűlt össze a Római Magyar Akadémián, köztük például Weöres Sándor, Károlyi Amy vagy Nemes Nagy Ágnes.
Eszterházytól az ischleren át a somlói galuskáig a választék szinte végtelen. Nyitva: H-V 10-18.