A közelítő tél témája a mulandóság, alapélménye a múlás mint világállapot. Berzsenyi a versben egyszerre éli át az elmúlást mint természeti jelenséget, mint egyetemes törvényszerűséget és mint egyéni élményt. Berzsenyi Dániel: A KÖZELÍTŐ TÉL | Verstár - ötven költő összes verse | Reference Library. Az idő mindennap elvesz valami lehetőséget, a végén már nincs is lehetőség. A versbeli tájleírás egy lelki tájat is bemutat. Az egyetemes mulandóság felett érzett megrendültség, az emberi sors tragikumának fájdalma szólal meg. Témabeli és szerkezeti párhuzamok fedezhetők fel Walther von der Vogelweide Ó jaj, hogy eltűnt minden című költeményével. Kifejezőeszközök: metafora, megszemélyesítés, ellentét, szinesztézia, kijelentő, felkiáltó mondatok, tagadó tőmondatok, jelzős szerkezetek A veszteségérzet megteremtésében fontos szerepük van: az ellentétes színhatásoknak (sárga, barna, vörös – zöld, kék, a rózsakert színpompája) szinesztéziás képeknek (" néma homály ", "balzsamos illatok ") hangutánzó, hangulatfestő szavaknak (" zörög ", " lengedez ", " borong ", " harsogott ") Megfigyelhető a kép (piktúra) és a bölcsesség (szentencia) kettőssége a versben.
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. A hegy boltozatin néma homály borong. Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd. Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt. Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl, S minden míve tünő szárnya körül lebeg! Minden csak jelenés; minden az ég alatt, Mint a kis nefelejcs, enyész. Berzsenyi dániel a közelítő tel.archives. Lassanként koszorúm bimbaja elvirít, Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli Nektárját ajakam, még alig illetem Egy-két zsenge virágait. Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom. Nem hozhatja fel azt több kikelet soha! Sem béhunyt szememet fel nem igézheti Lollim barna szemöldöke!
1. A tél Hervad már ligetünk, s díszei hullanak. Tarlott bokrai közt sárga levél zörög. Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Berzsenyi Dániel: A közelítő tél (verselemzés) - Oldal 2 a 6-ből - verselemzes.hu. Nincs már symphonia, s zöld lugasok között Nem búg gerlice, és a füzes ernyein A csermely violás völgye nem illatoz, S tükrét durva csalét fedi. A közelít szó jelentése 'valamihez, valakihez közeledik, közel kerül', a közelítés ugyanakkor 'lassú, észrevétlen cselekvés' lassan tartó, hosszan elhúzódó folyamat, olyan, mint az elmúlás, csak a vége a biztos, ahol minden díszek elhullanak. A költemény eredeti címe Ősz volt, Berzsenyi, Kazinczy javaslatára változtatott: a semleges jelentésű ősz hónapnevet télre cserélte fel, s eléje egy fenyegető jelzőt tett, hisz a vers valójában egy szomorú létösszegzés, az elmúlás fájó elégiája. A csalét kemenesaljai tájnyelvi szó, jelentése 'avar, azaz lehullott száraz lombok szőnyege' (nem tévesztendő össze a hangalakjában hasonló csalétek szavunkkal). A csalét negatív hangulatot keltő, szorongást kifejező szó, a félelmet a durva jelző csak fokozza, éles ellentétben áll a vidám hangulatú csermely szavunkkal, ám a kis patak vize már nem illatoz.
Egy statikus állókép (ősz) helyére a lopva közeledő fenyegetés érzését, mozgalmasságot sugalló kép (közelítő tél) került. Így már a cím riadalmat sugall. Az új cím nemcsak pontosabban, hanem szimbolikusabb erővel is kifejezi a vers mondanivalóját, alapvető hangulatát. Berzsenyi dániel a közelítő tel père. A másik vélekedés szerint a Kazinczy-féle cím nem fedi a költemény igazi mondanivalóját, nem felel meg Berzsenyi kérdésfelvetésének. Ugyanis a "tél" szót tartalmazza (amely az elmúlás, a halál toposza), s ezzel a mulandóságra, az élet végén szükségszerűen bekövetkező halálra helyezi a hangsúlyt. Ezzel szemben az eredeti, Berzsenyi-féle cím (ősz) az idilli múlt és az értékhiányos jelen szembeállítását hangsúlyozza. Berzsenyi eredetileg azért Az ősz címet adta a versnek, mert az ősz a nem teljes élet toposza a versben, az ősz az élet értékeinek, az eszményinek a pusztulását jelképezi. Ezt azért érezhette fontosnak a költő, mert a rezignált, elégikus alaphangot épp az ideál (múlt) és a valóság (jelen) meg nem felelése indokolja.