Jó, hogy nem volt e csúf csetepatéba. BENVOLIO Egy órával korábban, hogy a szent nap Keletnek aranyablakán kikukkant, Bolyongni űzött nyugtalan kedélyem, A szikamor-liget körül, amely Nyugat felől övedzi városunkat, Láttam fiad, ő már korán elindult. Hozzá siettem, ám hogy észrevett, A fák alá lopódzott hirtelen. Én – mert tudom magamról, hogy az érzés Mélyebb, mikor egész magunk vagyunk – Érzésemet követtem és nem őt, S kerültem őt, ki engem elkerült. MONTAGUE Hajnal felé már látták gyakran erre, Locsolta a friss harmatot könnyével, Felhőt dagasztott sóhaj-fellegekkel. De amikor a mindent-kedvelő nap Távol-Keleten, Aurora [1] ágyán Széthúzza a borongó kárpitot, Szalad a fény elől borús fiam, Bezárja a szobája ablakát, Kicsukja onnan a napot, verőfényt És mesterséges éjszakát csinál: Bús gondja egyre nő, akár az éjjel, Ha jó tanács nem űzi végre széjjel. BENVOLIO És nem tudod, bátyám, mi az oka? ROMEO ÉS JULIA. | William Shakespeare összes művei | Kézikönyvtár. MONTAGUE Ha sejteném! De erről nem beszél. BENVOLIO Mért nem fogod hát vallatóra egyszer? MONTAGUE Faggattam én is, sok barátja is: De csak a szíve a tanácsadója.
Milyen szerelmet mutat be nekünk tehát Shakespeare? Három típusát ismerhetjük meg a darabból. Romeo először Rózáért epekedik a reménytelenül szerelmesek kissé már komikus pátoszával. Búskomorságba esik, de mintha élvezné is a melankolikus boldogtalanság állapotát. Szerelme, Rozália "testetlen-lelketlen" (nem is jelenik meg a színpadon) leány, ráadásul nem is szereti viszont Romeót. Romeo magába a szerelem érzésébe szerelmes, Róza csak apropója ennek a szárnypróbálgatásnak. A beteljesületlen szerelem ismert petrarcai pózában tetszeleg. Nem törődik a világgal, semmi sem érdekli, csupán önnön búja emészti. Végtelen bezárkózása már-már komikus hatású. Benvolióval folytatott párbeszédében a szenvedő szerelmes pózoló megnyilvánulásait kell látni: "A szenvedéstől szívem oly nehéz lett,... " "A szerelem csak füst és könnyű pára. " "... William shakespeare rómeó és juliana. Jámbor őrület, " "Pusztító méreg s gyógyító kenet... " 1/1; 180–189. sor A szerelem: "Olmos pehely, fagyos láng, tiszta füst, Virrasztó álom, sorvasztó öröm:" 1/1; 170–179.
ROMEO De akkor én Még szebbnek érzem őt, tökéletesbnek. Fekete álca hölgyek homlokán Arról beszél, milyen fehérek ők. Ki megvakul, az nem feledheti Szemevilága régi, drága kincsét. Egy nőt mutass, kinél nincs szebb a földön, S arcáról én azt olvasom ki majd, Hogy nála is különb, százszorta szebb. Eh, nem tanítsz feledni engemet. BENVOLIO De megtanítlak majd, nem engedek. Elmennek
És erre hallgat – nem tudom, miként -, Elfordul ő a fürkész, vizsga szemtől, Akár a bimbó, mit rág csúnya féreg S nem tárja ki a szirmait a légnek, És nem ajánlja szép arcát a napnak. Mihelyt tudjuk, miért hullt e bú rája, Megleljük azt is, hogy mi a kúrája. BENVOLIO Nézd, erre jő: siessetek tovább. Törik-szakad, én meglelem okát. MONTAGUE Ha gyónna néked – bár lehetne hinnem -, De boldog volnék. Asszonyom, jer innen. Montague és Montague-né el. Romeo jön BENVOLIO Öcsém, jó reggelt! ROMEO Ily ifjú a nap? BENVOLIO Most múlt kilenc. ROMEO Időnk a bú alatt Hosszúra nyúlik. Az apám szaladt el? BENVOLIO Az. – Mért hosszú a napja Romeónak? ROMEO Mert nincsen, ami megkurtítsa, testvér. BENVOLIO Szeretsz valakit? ROMEO Vége! BENVOLIO Nem szeretsz hát? ROMEO Az nem szeret, akit én szeretek. BENVOLIO Jaj, a Szerelem szemre oly szelíd, S goromba zsarnok, hogyha közelít. ROMEO Jaj, ő magának mindig elegendő, Szem nélkül is lát, bár szemén a kendő! – Mondd, hol eszünk? William shakespeare rómeó és julia louis. Ó, jaj. – Mi volt a patvar? Ne is beszélj, mindent hallottam itt.