Mindkét magánjótékonysági intézményt felruházta nyilvános jelleggel és fenntartásukra egy-egy alapítványt hozott létre. 1896 -ban létrehozta a Magyar Gazdaszövetséget. 1898 -ban megalapította a Hangya szövetkezeti hálózatot. Nagy összegekkel támogatta a Budapesti Első Gyermekmenhely Egyletet (melynek fiókintézete Istvántelek északi részén épült fel Ybl Miklós tervei szerint), az újpesti Egek Királynéja-templom felépítését, valamint az újpesti Katolikus Legényegyletet. 1900 -ban kitüntették az Aranygyapjas renddel. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, [1] valamint az országgyűlés főrendi házának. Élete utolsó évét a francia riviérán töltötte, ahol 1906 -ban hunyt el. Földi maradványai a fóti családi kriptában találhatóak. Emlékek [ szerkesztés] Károlyi Sándor gróf emlékét márványtábla őrzi a nevét viselő "Városi Kórház" bejáratánál (Újpest, Baross utca 69-71. ). 1908 őszén a városligeti Vajdahunyad várában avatták fel szobrát, mely Strobl Alajos alkotása. Gróf károlyi sándor szakgimnázium. Ugyanebben az évben jelent meg életéről Buday Barnától a "Károlyi emléklapok" című díszmű, korabeli fotókkal.
Kezdeti sikerek után, 1705. március 31-én Balatonkilitinél ismét vereséget szenvedett Heistertől, s végleg elhagyta a Dunántúlt. Ekkor (1705. január 2-ától) már tábornagy és kinevezett tiszántúli főgenerális. A szécsényi országgyűlésen szenátorrá választották. 1705 végén tiszántúli vezénylő generálisi beosztása mellé megkapta az Erdélyből kiszorult kuruc csapatok főparancsnokságát és a fejedelemség visszafoglalásának terhes feladatát is. Ez utóbbi tisztségében 1706 nyarán Pekry Lőrinc altábornagy váltotta fel. 1706 nyarán megerősítették tiszántúli főkapitányságában, egy évvel később pedig a kassai főkapitányság adminisztrátora, majd főkapitánya lett a fogságra vetett Forgách Simon helyett. 1708. IV. kerület - Újpest | Ki volt Károlyi Sándor gróf? Észak-Pest csendes Széchenyije. február 8-án Rákóczi ismét erdélyi főparancsnokká nevezte ki a kudarcot vallott Pekry helyett, de már csak az ország határvidékén ért el helyi sikereket, s a kurucok az év végére végleg kiszorultak a fejedelemségből. A romhányi csata után ( 1710. január 22. ) meg volt győződve arról, hogy a háborút az általános nagy kimerültség miatt lehetetlen folytatni.
A legnagyobb tért azonban az oláhság hódította, melynek az Avasból és a Bükkből csupán egy lépést kellett tennie.