Jöjjön Donászy Magda: Télapóhoz verse. Szívünk rég ide vár, Télapó gyere már! Jöjj el éljen a tél! Tőled senki sem fél. Halkan reccsen az ág, Öltöztesd fel a fát, Hulljon rá pihe hó, Szánkón siklani jó! Évi és Peti vár, Télapó, gyere már! Nyíljon már ki a zsák: Alma, szép aranyág. Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda költeményét. Mi a véleményed a Télapóhoz írásról? Írd meg kommentbe!
Donászy Magda versei, amiket érdemes elolvasnod! Donászy Magda: Jó napot, tanterem Jó napot, tanterem! Kedves fiúk, lányok. Szeptemberben én is iskolába járok. A betűről, számtól egy csöppet se félek. Vidáman néznek rám a szép, színes képek. Fényes tolltartómban ceruzákat látok. Régi ismerősök, jó barátok. A viszontlátásra kedves fiúk, lányok. Donászy Magda: Nyári eső Nyári eső csepereg. Lemossa a cserepet. Jó esik a határnak meg a szomjas madárnak, a kiszáradt mocsárnak, hol a békák vasárnap, a kis béka- királynak örömére, kuruttyolni kijárnak. Donászy Magda: Hóember Mérgesen néz a hóember, Hozzányúlni senki nem mer. Donászy magda télapó ünnepén. Kezében a seprű nyele, Megbirkózni ki mer vele? Mozdulatlan áll a helyén. Szalmakalap van a fején. Sem nem eszik, sem nem iszik, mégis egész télen hízik. Ha jönnek a meleg napok, nagyot sóhajt: – Elolvadok! Tavaszra csak helye marad. Meg a seprű, meg a kalap. Donászy Magda: Madárkák télen A veréb, a rigó ide-oda röppen, felhők hava hull puha-pihe csöndben. A madár didereg, odafagy a lába.
Hulló hóban, szélviharban ott ül a fa tetején, kicsi szívét dobogtatja örömváró jóremény. Hirdetés
Tipp-topp, tipp-topp, Ki jön a nagy hóban? Kipp-kopp, kipp-kopp, Ki van az ajtóban? Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró! Csitt-csatt, csitt-csatt, örül a sok gyermek. Hipp-hopp, hipp-hopp, Télapó itt termett. Mit hozott a nagyszakállú Télapó? Csupa jó! Puttonyában dió, mogyoró!
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. Elfogadom Bővebben...
Napok óta, hetek óta esik a hó szüntelen. Ott hintázik a kopár fán zöld fenyőfa levelen. Vastag tölgyfa kérge körül kemény páncélt von a jég. Dideregve nyalogatják szomjas szájú őzikék. Tapsifüles mindhiába szimatol a hó felett, nem találja sehol sem az édes répagyökeret. Ugri mókus kedve illan, üres gyomra korogó, odújában fogytán van a tökmag, dió, mogyoró. És a madár? A vadgalamb, a vörösbegy, kis rigó? A végtelen Hóországban nekik sem jut semmi jó. Csak a cinke vigasztalja csüggedező társait, a magasból messze kémlel, mintha várna valakit. Tavaly télen majd megfagyott, betakarta már a hó, alélt szíve alig dobbant… úgy talált rá Télapó. Gémberedett tolla közé lehelte a meleget, adott neki faggyút, diót, olajbogyószemeket. Megígérte, ezután is minden évben erre jár, tán a kedves Télapókát várja most a kis madár? Donászy magda télapó itt van. Hulló hóban, szélviharban ott ül a fa tetején, kicsi szívét dobogtatja örömváró jóremény.
-Én senkit sem ismerek. Hol a kabát, sapka helye? Nem téveszti senki sem. -Makkos mókus! A holmimra vigyázz! -kéri kedvesen. Hárman-négyen hozzáfutnak. Zsuzsi, Fruzsi ránevet: -Ha akarod, játszunk együtt, gyorsan mondd meg a neved! Bodnár Orsi ámul-bámul, fordul ide, fut oda. Csodálkozik: -Valóságos játékbolt az óvoda. Ki ezzel, ki azzal játszik. Most épül a kockavár. -Ki csinálta? -kérdi Orsi. -Panka meg én. -mondja Pál. Beteg lett a Biri baba, Magdi szalad orvosért. Orsi csendben csitítgatja, amíg Feri odaér. Feri doktor megvizsgálja, receptet ír, hümmöget: -Legjobb lesz, ha ágyban marad! Talán használ a meleg. Az ajtóból Éva néni kéri őket: -Gyerekek! Most rakjatok szépen rendet! Hadd látom: Ki ügyesebb? Helyre kerül könyv és játék, sarkba a hintaló. Már első nap megtanulják: -Óvodában így való. Egymás után kezet mosnak a csurranó csap alatt. Donászy Magda: Télapó ünnep - Mikulásiroda. Fésülködnek, jönnek-mennek, piszkos senki sem marad. A két napos térül-fordul, ügyeskedik, megterít. Ők kívánnak jó étvágyat, kínálják a reggelit.