Mert semmi sem tud jobban közösséggé kovácsolni egy csomó saját érdekeit követő embert, mint a közös baj vagy esetenként a közös ellenség. Ahogy mondani szokták: ami nem öl meg, megerősít. A mi erdélyi (elnézést, kedves partiumiak és bánságiak, de ez egy székelyföldi lap, ezért nem említünk benneteket külön is) magyar közösségünk pedig ráadásként magától az állam első emberétől kapta meg azt a verbális ámokfutást, amitől reflexszerűen zárjuk sorait. Ha ez így megy tovább és egyre több támadás ér bennünket közösségként, akkor még a végén annyira összekovácsolódunk, hogy mindenben egyet fogunk érteni. El tudják ezt képzelni? Pedig ez még veszélyes is lehet, mert a veszekedés, a konfliktus érdekes, na de az egyetértés? Még a végén meghalunk az unalomtól. Márpedig bármi jól jön, ami eltereli a figyelmünket erről a fránya világjárványról. Erről jut eszembe a Székely Nemzeti Tanács uniós petíciója. Végre ismét egy olyan ügy, ami mellett politikai és világnézettől függetlenül mindnyájan ki tudtunk állni.
Archívum A hétvégén rendezték a legendás imolai pályán a Superbike világbajnokság következő futamát, melynek keretein belül ismét rajthoz állt Győrfi Alen a Superstock 1000-es sorozatban. Az Adrenalin H-Moto Team versenyzője a warm up alatt folytatta a hétvégi remeklését, hisz a 15. legjobb időt érte el, ám a futamra elfogyott a szerencséje. A 21 éves motoros a 19. helyért küzdve bukott másfél körrel a leintés előtt, így kiesett. A jövő hét végén Magny-Cours-ban már javíthat a magyar versenyző. A motorsport egyik legendás pályáján, Imolában csapott össze egymással ismét a Superbike világbajnokság mezőnye. A Superstock 1000-es sorozatban induló Győrfi Alen a reggeli bemelegítésen tovább folytatta a remeklését, és az 1:54. 143-as köridejével a 15. helyen zárta a warm up-ot. Sőt, annyira jó ritmusra volt képes, hogy a pálya első harmadában a 3. legjobb részidő az övé volt. Az egész csapat bizakodva várta a futamot, ám ezúttal egyáltalán nem sikerült Alen rajtja, és mire elért az első kanyarig, már négy helyet vesztve csak a 26. pozícióban folytatta a versenyt.
Hát még egyszer nem éreztem azt utána, hogy de kurva erős vagyok és hogy jöhet a következő! Nem pattantam fel, hogy ide nekem a következő csalódást vagy temetést, mert már lazán kifogok bírni, annyival erősebb lettem! Ha igaz lenne ez a mondás, akkor tört volna össze annyi ember. Sőt: halt volna meg. Nem roppantak volna össze végleg az anyák, amikor meghalt a gyermekük. Nem választotta volna valaki az öngyilkosságot, mert csődbe ment és mindenét elvesztette, akár a családjával együtt. Rengeteg ilyet hallani és itt nem szimpla hisztiről meg picsogásról volt szó. Nem olyan dolgok történek, amin lazán felül kellett volna emelkedniük. Komoly érzelmi megrázkódtatás érte őket. Nem lettek erősebbek ezek az emberek. Legfeljebb gyengébbek. Azt, hogy esetleg valamiképp túlélték az őket ért nehézségeket, még nem egyenlő azzal, hogy gigaerős emberi Hulkok lettek. Mert akkor sokuk nem maradna éveken át padlón. Nem zárnák be a szívüket. Lehet, hogy úgy tűnik, túlélték és megerősödtek, de ez csak a látszat.