És valószínűleg kézzel fognám a legyeket. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék legyet fogni. Ha én felnőtt volnék, akkor örökké tornacipőben járnék. A leves után mindig meginnék két pohár vizet. Hátrafelé mennék az utcán. Minden kóbor macskát megsimogatnék. És valószínűleg nagyon éleseket füttyentenék, hogy mindenki megijedjen és odanézzen. Persze csak akkor, ha addig megtanulnék két ujjammal a számban füttyenteni. Ha én felnőtt volnék, akkor vendégségben mindig kalimpálnék a lábammal a széken. Sose fújnám ki az orrom, csak szipognék. Sose törölném meg az ajtó előtt a sáros lábam. Tartanék otthon egy igazi zsiráfot, aki az ágyam előtt aludna. És valószínűleg minden kertes ház kapuján becsöngetnék. Persze csak akkor, ha már nem félnék a harapós kutyáktól. Ha én felnőtt volnék, megnősülnék, és olyan lányt vennék feleségül, aki sikít ugyan, ha meglát egy levelibékát, de nem mondja rá, hogy undorító, és pfuj. Aki olyan szappanbuborékot tud fújni, ami sose pattan el. Aki megijed, de nem haragszik, ha egy papírzacskót durrantok el a füle mellett.
Janikovszky Éva Csak lennék már felnőtt! De most még kicsi vagyok, és ahhoz hogy nagy legyek, még sokat kell nőnöm. És addig amíg nem növök sokat, szót kell fogadnom, és kezet kell mosnom, és fel kell vennem a pulóverem, és a lábam elé kell néznem, és nem szabad a körmöm rágnom, és el kell raknom a játékaimat. A többiről nem is beszélve, mert még nagyon sok minden van. Ha majd felnőtt leszek, akkor maszatos kézzel ülök asztalhoz, és mindig rövid ujjú trikóban járok, és nem nézek a lábam elé, inkább orra esek, és tövig rágom minden körmömet, és szerteszét dobálom a játékaimat. Jaj, de jó lesz, ha már felnőtt leszek! Csak egyet nem értek. Az én apukám és anyukám már felnőtt. Miért mossa meg mégis a kezét, miért veszi fel mégis a pulóverét, miért néz mégis a lába elé, miért nem rágja mégsem a körmét, miért rakja el mégis rendben a holmiját? Meg fogom kérdezni tőlük egyszer. Janikovszky Éva: Ha én felnőtt volnék Illusztrálta: Réber László Móra Könyvkiadó, Budapest, 2016 35 oldal, teljes bolti ár 2299 Ft, kedvezményes online ár 1724 Ft ISBN 978 963 415 4204
A felnőtt folyton rászól a gyerekekre: – Vedd fel a pulóvered! – Mosd meg a kezed! – Ne rágd a körmöd! – A lábad elé nézz! – Rakd el a játékaidat! És ha a gyerek nem fogad szót, akkor az következik, hogy: – Hányszor mondjam, hogy mosd meg a kezed, így nem lehet asztalhoz ülni! – Hányszor mondjam, hogy vedd fel a pulóvered, meg akarsz fázni? – Hányszor mondjam, hogy a lábad elé nézz, mert orra fogsz esni! – Hányszor mondjam, hogy ne rágd a körmöd, még nézni is rossz! – Hányszor mondjam, hogy rakd el a játékaidat, mindig én rakodjak utánad? És ha a gyerek még mindig nem fogad szót, akkor következik hogy: – MONDD, ÉDES FIACSKÁM, HÁNYSZOR MONDJAM MÉG, HOGY: HÁNYSZOR MONDJAM? HÁNYSZOR MONDJAM? HÁNYSZOR MONDJAM? És a felnőttek ezt olyan sokszor tudják mondani, hogy a végén a gyerek mégiscsak szót fogad, és megmossa a kezét, és felveszi a pulóverét, és a lába elé néz, és nem rágja körmét, és elrakja a játékait, és akkor a felnőtt végre boldog. Van olyan felnőtt, aki úgy boldog, hogy mosolyog, és azt mondja: – Látod, fiacskám, tudsz te jó is lenni!