Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű. Züllötten élt, egy szerinte züllött hazában, amelyet úgy szeretett, amilyen volt, anyagi bõségével és erkölcsi aszályával# a züllésben pedig csöppet sem érezte rosszul magát.
Befejezésül két modern író szavait idézzük Jókairól. Szerb Antal így írt róla: 'Amikor az ember Jókai regényét leteszi, úgy érzi, hogy ezt a könyvet még egyszer el fogja olvasni, ez nem egy múló pillanat eltöltése volt. És valami elkíséri az embert ifjúkori Jókai-olvasmányaiból egy életen át. ' Móricz Zsigmond így fogalmazta meg Jókai varázsát: 'Jókai egy pogány volt, egy pogány istenfia, aki zengõ és nagy lélekkel sugárzott szét… Valami csodálatos, felemelõ életérzés volt ez: optimizmus az élettel szemben, igenlése mindannak, ami jó és erõadó ebben a siralomvölgyben' " R. Takács Olga "Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át. – Robin – suttogta a leány –, beszéljen õszintén... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna átkarolni a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot õrizte... És nem tette... nem tehette... – Robin – mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette.
Minden jog fenntartva. A felhasználó élmény fokozása érdekében sütiket ("cookie") használunk. A webhely használatának folytatásával elfogadod ezeket a sütiket. A weboldalon használt cookie-kra vonatkozó részletes információkat az Adatvédelmi Tájékoztató tartalmazza.
Webáruház készítés - A Hely Webáruház© 2012 Minden jog fenntartva.