Bővebb ismertető "Minden ártér" - olvashatjuk Kemény István új kötetében, ennek szellemében a könyv egy folyó-verssel kezdődik és egy másikkal ér véget. És hogy mi van a két mű, a Duna és a Nílus között? Egy költő kontinense, egy csodálatos életmű újabb szigete, egysorosok és hosszúversek. Egyszerre tetőzés és továbblépés a Nílus: történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről. Ekképpen tekinthetjük a Délig és Estig ciklusokkal tagolt könyvet akár egyetlen nap történetének is, és még inkább utazásnak e páratlan költészet forrásvidékétől a kiteljesedésig. Kemény István, Bárány Tibor, Radnóti Sándor szövegei a heti Élet és Irodalomban. Nílus címmel jelenik meg április első napjaiban Kemény István új verskötete, melyben egysorosokat és hosszúverseket olvashatunk történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről. A kötetből az Élet és Irodalom e heti lapszámában olvashatjátok a Rakpartos ballada című hosszabb versét.
Métayer és Kemény költészetének közös pontja az ironikus, esetenként szemtelen hangvétel mögött meghúzódó mély szomorúság, valamiféle rezignált leszámolás. Ez a tónus Métayer-nél visszaköthető oktatói munkásságához, hiszen pályája alatt eddig végig ironikus szerzőkkel – mint például Voltaire vagy Nietzsche – foglalkozott, így evidens volt, hogy költői világa összhangba kerül elméleti tanulmányaival. Métayer szerint az irónia voltaképpen nem más, mint a pluralizmus egyik formája, a költészet pedig megadja annak a lehetőségét, hogy minden hang érvényesülni tudjon. Kemény István ennél kicsit prózaibban közelítette meg a kérdést: elmondása szerint ő vagy alapvetően ironikusnak született, vagy nagyon gyorsan azzá nevelték, néha el is szégyelli magát, mert úgy érzi, túlironizálja a dolgokat. Tóth Krisztina erre reflektálva a "keresetlen rafináltság" szerkezettel jellemezte a Nílus t, amely kétségtelenül az utóbbi évek egyik legfontosabb munkája, sőt a Kemény-életműn belül is az egyik csúcspontot jelenti.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >> Erdős Virág, Tóth Krisztina, Kemény István és Parti Nagy Lajos olvas Ady törzshelyén. Szerdán este hét órától Ady Endre egykori törzshelyén, a pesti Három Holló kávéházban Erdős Virág, Tóth Krisztina, Kemény István és Parti Nagy Lajos olvas fel az orte című svájci irodalmi folyóirat legújabb számában megjelent verseiből. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >> "Szóval, mint azt már más forrásokból / már bizonyára tudják, / nincs igazság. " – Kemény István új kötetét ajánljuk Kemény István új kötetében történelmünkről és jelenünkről, e kettő kapcsolódásairól, az elmúlásról és az örökkévalóságról, magáról az időről ír – olvashatjuk a Nílus című kötet fülszövegében. A kötetet a Patai második éneke c. verssel ajánljuk, mely egyfelől reflektál a korunkra jellemző információs káoszra, másrészt arra a pozícióra, amelyet a mindenkori értelmiségnek kellene betölteni. Harmadrészt pedig az életművön belül a cím utal a Kedves ismeretlen c. regényre, melynek ördögi főhőse Patai Péter.
Kemény István (MTI) – Kemény István 1925. augusztus 14-én született Kaposvárott. 1947-1948-ig a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa, 1948-1957-ig középiskolai tanárként dolgozott, 1957-ben két évre bebörtönzik, 1959-61 fordítóként tevékenykedik. 1970-1973-ig az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa, 1973-ban publikációs tilalom alá helyezik, 1973-1976 szabadfoglalkozású szociológus, 1977-ben Párizsba emigrál, 1978-1981-ig a Maison des Sciences de l'Homme, 1983-90 az École des Hautes Études en Sciences Sociales munkatársa, a Magyar Füzetek szerkesztője. 1980-1990-ig a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. 1990-ben hazatér, 1993-től a Magyar Szociológiai Társaság alelnöke, 1992 elnöke. Kemény István 1990-1992-ig az MTA Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadója, egy éven át az intézet igazgatója. 1990-től a budapesti főpolgármester főtanácsadója. 1994-ben a szociológiai tudományok doktora címet kapja, a Nagy Imre-emlékplakettet 1994-ben adományozzák neki, Deák Ferenc- és Széchenyi-díjas (2003).