A Boston terrier egy fajta a kutya származó Amerikai Egyesült Államok. Ezt az "amerikai úriembert" 1893-ban az American Kennel Club elfogadta nem sportfajtaként. A szín és a jelölés fontos, ha megkülönböztetjük ezt a fajtát az AKC szabványtól. Vagy fekete, csíkos vagy fehér jelöléssel ellátott pecsétek legyenek. A bostoni terrier kicsi és kompakt, rövid farokkal és felálló fülekkel. Az AKC szerint rendkívül intelligensek és nagyon könnyen képezhetők. Barátságosak és időnként makacsak lehetnek. A bostoni terrier átlagos élettartama körülbelül 11-13 év, bár egyesek akár 18 évet is élhetnek. Rövid orruk van, ami később életében gyakran légzési problémákat okozhat, ami alacsony várható élettartamhoz vezet. A bostoni terrier nagy, kiemelkedő szempárja megkülönböztethető tulajdonság. A fajta kerek szeme nagy távolságra van egymástól, nagy méretű és egyenesen a koponyában helyezkedik el. A fajta genetikai felépítése rövid farokot eredményez. Ezek a rövid farok lehet dugóhúzó vagy göndör alakja, vagy lehet egyenes is.
Fajtastandard A boston terrier kistestű, kompakt testfelépítésű társasági kutya. Koponyája lapos, szögletes, a standard szerint ránctalan. Tekintete intelligens, barátságos, szemei jellegzetesen távol állnak egymástól, nagyok és kerekdedek. Színük sötét, a kék szín nem megengedett. Kicsi, egyenesen hordott füleit gyakran kupírozzák azokban az országokban, ahol ez még megengedett. Állkapcsa rövid, némi előreharapással. Nyaka közepesen hosszú, enyhén ívelt. Törzse négyzetbe rajzolható, háta egyenes, a farok felé kissé lejt. Végtagjai jól izmoltak, erősek, mancsai kicsik és kerekdedek. Farka mélyen tűzött, rövid, egyenes vagy csavart formájú. Szőrzete finom, selymes tapintású, rövid. Színe fekete vagy csíkozott, fehér rajzolattal. A fehér jegyek a fejen, a nyakon a mellen és a mellső végtagokon jelennek meg. A hátsó lábakon az ugróízület alatti fehér jegyek a kívánatosak. Habár csak egy méretben létezik, olykor különböző csoportokba sorolják a boston terriereket. Megkülönböztetik a 6, 8 kg alattiakat, a 6, 8-9 kg, illetve a 9-11, 3 kg közötti ebeket.
Ha idegen közelíti meg otthonát, azt hangos ugatással jelzi. Bátor és temperamentumos, azonban az ugatáson kívül egyebet nem tesz a hívatlan vendéggel. Ideális környezet Kiváló alkalmazkodási képessége miatt kertes házban és lakásban is egyaránt jól érzi magát. Energikussága miatt igényli a rendszeres testmozgást, sétát és persze a játékot. Azonban fontos, hogy ne hajtsa túl magát, mivel rövid orra miatt olykor nehezére eshet a légzés. Gyerekekkel szemben is kedves, barátságos, de idősek számára is nagyszerű társ. Jellemző rá, hogy sokkal jobban kedveli az embereket, mint saját fajtársait, ám egy megfelelően nevelt, szocializált boston terrier más ebekkel szemben nem agresszív. Ápolás Bundáját egyszerű gondozni, csupán néha át kell fésülni. Fontos, hogy a kissé kidülledő szemeket gyakran tisztítsa gazdája. Füleit szintén rendszeresen tisztítani kell, ekkor pedig az esetlegesen megbúvó toklászokra is fordíts figyelmet. Karmait vágni kell, ha azok túl hosszúra nőnének. Gyakori egészségügyi problémák A boston terrierek születésénél gyakran kell császármetszést alkalmazni, mivel a kicsik feje sokszor túlságosan nagy ahhoz, hogy kibújjanak a szülőcsatornán.
Apja angol bulldog volt. Abban az időben a bulldog-terrier keverékeket kutyaviadalokon, bikaviadalokon használták, feltételezhető hát hogy Hooper's Judge szülei is ilyen céllal kerültek át Angliából. Szerencsére azonban a teremtőnek más céljai lehettek, mert egy ismeretlen származású fehér szukát befedeztettek az ebbel, sőt, saját anyját is visszafedeztették vele. Az ebből a nászból született Eph már magán viselte a jellegzetes boston-terrier jegyeket. A későbbiek során a sok rokontenyésztés mellett néhány újabb angol bulldog is beleszólt a fajta alakulásába, a lényeg azonban mindig a kis méret volt. Pár generációval később (és feltehetőleg néhány francia bulldog közbenjárásával) megszületett a modern boston terrier. Mivel a fajta már mentes volt ősei harcos természetétől, beceneve az "amerikai gentleman" lett. 1878-ban volt kiállítási debütálásuk, bár akkor még a bull terrierek közé sorolták őket. Igaz, olyannyira kilógtak a sorból, hogy - megkülönböztetendő a megjelent két egyedet - amerikai bull terrier néven jegyezték a fajtát.
Személyiség Élénk, intelligens és engedelmes, olyan kutya, mely képes bármilyen helyzethez alkalmazkodni, és boldogulni azzal. Van humorérzéke és elég játékos, ugyanakkor otthon nyugodtan elvan családjával. Szeretetteli, érzékeny, bármely korosztály számára ideális barát és játszótárs. Küllem és ápolási szükségletek A rövid, sima szőrzetet könnyű rendben tartani egy finom kefével és egy gumikefével, valamint egy puha ronggyal. A redők és a pofa finom bőre külön figyelmet igényel, mivel az ott felhalmozódó szennyeződés irritációt okozhat. Mozgás Nagyon szeret a szabadban lenni, ám mozgásigénye nem túlzott. Kis séta a háztömb körül, hogy kimozgassa lábait, és kielégítse kíváncsiságát elegendő a számára. Mozgásigénye legnagyobb részét azzal elégíti ki, hogy árnyékként követi gazdáját a házban. Nevelés Gyors kutya, mely szert gazdája kedvére tenni. A nevelésre kifejezetten jól reagál, és sikeres lehet sok kutyás sportban (pl. agility), de akár terápiás kutyaként is. Mivel szeret gazdája kedvére tenni és örömmel tart vele bárhová, jól alkalmazkodik minden helyzethez és a legtöbb emberhez.