Foglalkoztatói igazolás 2018, 8. osztályos ballagási búcsúbeszéd 8. osztály ballagási búcsúbeszéd Az évek során kötött barátságunk remélem egy életre szól, mert "attól, aki fontos, attól, ami jó NEM AKAROK ELSZAKADNI! " Végezetül mindig szeretettel gondolunk vissza az itt eltöltött évekre, és büszkék vagyunk arra, hogy a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium diákjai lehettünk. Ballagási Búcsúbeszéd 8 Osztály. A osztály Arany János soraival búcsúzik: "Útjaink százfele válnak, De szívünk egy célért dobog, Nekivágni a küzdelmes mának, S épít karunk egy szebb holnapot. " Miskolc angol tanfolyam
-es osztály kezdte meg a tanévet 26 tanulóval. Ez az év sok feladatot hozott számunkra, melyeket csak együtt, egymással összefogva tudtunk megoldani. A gólyabál, a szalagavató, a Csokonai-napok és az első Diákkoncert megszervezése nagy kihívás volt számunkra, de az akadályokat sorra könnyedén leküzdöttük. Majd az utolsó osztálykirándulás során tudatosult bennünk, hogy már nincs sok vissza a diákéletből. Elkezdődött az utolsó tanév, és mi azt vettük észre, hogy a Szalagavatónkon velünk szemben már a 11. -esek állnak, a szalag pedig már rajtunk van. Az este folyamán egy nem hagyományos bécsi keringővel nyitottuk meg a MI bálunkat. Aztán sorba követték egymást az események: az utolsó Karácsonyest, a felvételi lapok kitöltése, az utolsó Farsang, az érettségire jelentkezés és az utolsó Csokonai- napok. Ezzel egy időben elkezdődött a búcsúzás is. A 12. -es Zenekarosok megkapták a várva-várt ajándékot: a sárga csokonais pólót. 8 Osztály Ballagási Búcsúbeszéd. Egyre jobban szorított minket az idő, s akárhányszor véget ért egy közösen eltöltött nap, egy buli vagy egy fontos esemény, mindig ez a dalrészlet járt a fejemben: "Törölköző teniszütőkkel, Játék mackó, ami az asztalon pihen Gondoltam nagyon rossz lesz, de Azt még én sem tudtam, hogy milyen Pont attól elszakadni, aki Megpróbált annyit adni, remélem Egyszer talán még megköszönhetem. "
Csak álom volt a szép diákvilág, S mint fecske az alkonyati szélnek, Ma szárnyat bont egy sereg diák. 6. Fagyejev: Most a búcsúnak … Most a búcsúnak percéhez érve, Telve reménnyel elindulunk. Hát a poharunkat hajtsuk fel végre, Szálljon messzire vidám dalunk. Benne csordul a szívünknek húrja, Egymást nem látjuk sok éven át. De majd visszatér találkozóra Ez a sok, régi kedves barát. Közös vers: Lehet, hogy gyönge még a hangunk, Lehet, hogy léptünk még bizonytalan. De indulunk: a szépet, a jót akarjuk, S érezzük, hogy hitünknek szárnya van. 7. osztályos búcsúztató Kedves Diáktársaim! Ballagó Nyolcadikosok! Paradise: Ballagási beszéd. Június van. A kék ég, a zöld fű, s Nektek, ballagó diákoknak a búcsúzás ideje. Búcsúzás a nyolc évig otthont adó iskolától, búcsúzás tanáraitoktól, diáktársaitoktól. Hosszú lenne felsorolni azt a sok-sok élményt, amelyben veletek együtt részünk volt. Őrzünk kellemes, szép emlékeket, a nyári táborok, kirándulások élményeit, a sportversenyek, nagy futballcsaták izgalmas pillanatait. Gondtalan, vidám diákéveket töltöttünk együtt.
Ballagó nyolcadikosokként az együtt eltöltött hosszú évek emlékei kavarognak bennünk:a versenyek erőpróbái, a kirándulások vidám pillanatai, a játékok izgalmai. Mosolyogva emlékezünk vissza azokra a napokra, amikor ráébredtünk, hogy hamarosan el kell búcsúznunk egymástól. Akkor kimentünk az udvarra, leültünk a pavilonba és egymás szavába vágva meséltük az elmúlt évek eseményeit, élményeit. Szomorúan gondolunk arra, hogy többé már nem követünk el együtt diákcsínyeket, nem mesélünk mulatságos, tanulságos történeteket. Furcsa belegondolni, hogy szeptemberben már nem itt kezdjük az évet, nem várnak ismerős arcok. Nem beszéljük meg, hogy akkor jövőre veletek ugyanitt. Az elmúlt nyolc év emlék lesz. Egy emlék, amely lassan elhalványul, megkopik, de nem tűnik el, nem tűnhet el nyom nélkül. Búcsúzunk Tanárainktól! Ők nem csak tanítottak, neveltek is minket. A tanító néni szava, amely törvény volt sokáig kísért bennünket. Igaz, ez az évek során veszített erejéből, különösen most a kamaszkorba érve.
Ezért kell köszönetet mondanom a magam és diáktársaim nevében osztályfőnökünknek és a tanárainknak, ezért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek. Nem csak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, és a pályaválasztás időszakában. Elismerjük, hogy nem voltunk minta osztály. Az eszünkkel tudtuk, hogy ez a magatartás nem célravezető, de valahogy mégsem tudtunk parancsolni magunknak. A felnőttek szokták mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Bízunk benne, hogy ez velünk is így fog történni. Elfelejtik a bosszúságokat és csak a szép emlékek maradnak meg. Kedves hetedikesek most hozzátok szólunk! Köszönjük nektek, hogy a mai napra ünnepi díszbe öltöztettétek iskolánkat! Ti most átveszitek helyünket, s bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó, hiszen ti lesztek a nagyok. Reméljük jó példa voltunk számotokra és az együtt töltött éveket nem felejtitek el. Utoljára szüleinkhez szólok. Hogy nekik mennyi mindenért tartozunk köszönettel azt felsorolni is lehetetlenség.