Mint arról korábban az Origo is beszámolt, Tótváradi-Nagy Bence, váci baloldali önkormányzati képviselő minden jóérzésű ember számára vállalhatatlan módon a tetszését nem lájkjellel, hanem mosolygós Hitler-képpel fejezi ki. A Váci Zsidó Hitközség 1600 elhurcolt, minden vagyonától megfosztott, meggyilkolt volt váci polgár emléke nevében tiltakozott Tótváradi-Nagy Bence váci önkormányzati képviselő magatartása ellen. Tótváradi-Nagy mosolygós Hitler-képpel és azon lévő "Jaj te kis huncut" felirattal jelezte azt, hogy kedveli Fehér Zsolt képviselőtársa rohamsisakos posztját az interneten. Mi a never zsido part. Semmilyen következménye nincs a botrányoknak a baloldalon ezúttal sem. Tombol az antiszemitizmus a baloldalon Forrás: Nem olyan rég látott napvilágot a Jobbik Somogy megyei régiós igazgatójának döbbenetes antiszemita botránya. A VácOnline (Hitler "fiáról" posztolt, árjázott, rasszista posztot írt) is, és az országos média is beszámolt Fehér Zsolt váci és Pest megyei önkormányzati képviselő rasszista megnyilvánulásairól.
Ha játékosként nem is volt részese a két KK-sikernek, edzőként kétszer is sikerült neki a kupagyőzelem (1962, 1965). A bajnokságban 1965-ben triplázott – ez volt a Vasas negyedik bajnoki címe –, a legendás csapat ebben az összeállításban szerepelt: Varga – Bakos, Mészöly, Berendy, Ihász – Mathesz, Fister – Molnár, Puskás, Farkas, Pál. Ezt követően Baróti mellé került a válogatotthoz, pályaedzőként egy Európa-bajnokságon (1964: Spanyolország, 3. hely) és egy világbajnokságon (1966: Anglia, negyeddöntő) tevékenykedett. A Szovjetunió ellen elvesztett vb-negyeddöntőt (2:1) követően Baróti lemondott, Illovszky váltotta a kapitányi poszton. A szövetség 1966. augusztus 10-én ezt ekképpen fogalmazta meg: "A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége keddi ülésén Illovszky Rudolf előterjesztése alapján tárgyalta a válogatott csapat őszi turnéját. Baróti Lajos szabadságon van, így Illovszky megbízást kap szövetségi edzői minőségben a csapat körüli teendők végzésére. Keresés » Múlt-kor történelmi magazin. " Nem indult különösebben jól kapitányi karrierje, mert az együttes az akkoriban még a kontinens elitjétől távol lévő Hollandia elleni idegenbeli Eb-selejtezőn csupán 2:2-es döntetlent játszott, s erre még az sem mentség, hogy Johan Cruyff ellenünk mutatkozott be – góllal –, s kétgólos hátrányt kellett ledolgoznunk... Ezt követően viszont futott a szekér, nyolc győzelem született, csapatunk simán jutott az Eb-negyeddöntőbe.
5. A Baba Száli Hasonló csodák napjainkban is esnek különösen istenfélő emberek közbenjárására. Az alábbi történet a Baba Száliról (1890-1984) szól, akinek nevéhez számtalan csodatétel fűződik: Akkor történt, amikor a Baba Száli még Marokkóban élt. A faluban új mikvét (rituális fürdő) készítettek különlegesen pontosan kimért kabalisztikus méretek szerint. A mélyen a földbe vájt medence az alatta feltörő természetes forrásból kapta a vizét. Mi a never zsido music. Ám egy nyári napon a forrás elkezdett apadni, és hamarosan kiszáradt a mikve. Természetesen a közösség vezetőjéhez fordultak tanácsért, ő pedig elrendelte, hogy készítsenek egy másik, szintén különleges előírásoknak megfelelően kimért mikvét. A munkások neki is álltak, kiásták a szükséges medencét, ám nyár közepén Marokkóban nem esik az eső, nem tudták, hogyan fogják megtölteni. A medence megtöltéséhez tiszta esővízre volt szükség. A Baba Szálihoz fordultak, aki elment a helyszínre, majd égnek emelte a tekintetét, és így imádkozott: "Világ Ura! Elrendelted, hogy tiszták és szentek legyünk.
Hogy illusztráljam a jelentőségét, elmondom, ebben az újságban olyan szerzőktől jelentek meg esszék, mint Faludy György, Áprily Lajos, Csoóri Sándor, Veres Péter vagy Németh László. Éledezett a gondolat. Talán meg lehet mondani... Talán meg lehet úszni... Talán nem kell börtönbe kerülni... Talán mégiscsak magyar vagyok... És ezt tetőzte be október 6-án Rajk László és a vele együtt kivégzettek újratemetése. A zsidók deportálását elítélő nyilatkozatot fogadott el a parlament. Százezrek voltak ott, százezrek döbbentek rá arra, hogy a kommunisták mártírként temetik azokat a kommunistákat, akiket ők végeztek ki korábban. A Szabad Nép azt írta, hogy »mártírjainkat temetjük«. Ráébredt a nemzet, hogy ha ezek egymás között ezt meg merték csinálni, akkor mi mindent megtehettek azzal, akinek semmi neve nem volt. A suttogásban az emberek már addig is koncepciós perekről beszéltek, de most maguk az érintettek mondták ki. És nagyon közel voltunk október 23-hoz. Ekkor robbant a felismerés, hogy itt sajnos nincs más, lépni kell. Ez valószínűleg nem tudatosult így, de az erővonalak összefutottak, innen indult el az a csodálatos tizenkét nap.