a(z) 245 eredmények "képző jel rag" Szóelemek (képző, jel, rag) Csoportosító szerző: Vasvari 5. osztály Nyelvtan Szótő-képző-jel-rag Egyezés szerző: Bernik Képző, jel vagy rag?
A ház szó birtokosát is jellel, birtokos személyjellel fejezzük ki: házam–házad–házatok. Sokáig – a magam iskoláskorában okvetlenül – a házam "m"-jét, a házad "d"-jét birtokos személyragnak tanultuk… A birtokos személyjel megnevezését újabban a toldaléksorrend szempontját figyelembe véve határozták meg. Vagyis? A hagyományos sorrend az, hogy a szótő után következik egy vagy több képző, utána a jel, és a szóalakot a rag zárja le: tér-ség-ek-ből. Ez a sorrend azonban felborulna, ha egy eddig ragnak mondott toldalék után még egy további toldalék következne: falu-m-ból. De ha az "m" toldalékot nem ragnak, hanem birtokos személyjelnek tekintjük, akkor a szerkezet "tő–rag–rag"-sorrendje "tő–jel–rag"-gá válik, tehát nem sérül a "szabály". És egy megjegyzés: ez a szemlélet a "gombhoz a kabátot" elv alapján működik, egy mesterségesen megalkotott "szabálynak" akar mindenképpen megfelelni – lehet, hogy épp ilyesmikért nem tartozik a diákok kedvenc tantárgyai közé a nyelvtan? Képző jel rag ppt. És mit tudnak a régi nevüket most is viselő "igazi" ragok?
A legelemibb nyelvtani ismeret, hogy a toldalékokat – így a ragokat is – egybeírjuk azzal a szóval, amelyhez tartalmilag tartoznak. De talán nem mindig volt így. Hiszen például az 1055-ös Tihanyi alapítólevél legtöbbször emlegetett "feheruuaru rea meneh hodu utu rea" magyar mondatdarabkájában a rag nem csatlakozik a szótőhöz. Tehát akkor még nem különültek el egymástól a toldalékfajták? – Biztosak legföljebb abban lehetünk, hogy aki ezt a mondatdarabot diktálta vagy más alkalommal bárki bárhol is kimondta, az a "feheruuaru" és az "utu" után "rea"-t vagy "reá"-t mondott. Akkor és korábban a legjellemzőbb, leggyakoribb magyar szóalak két szótagú volt és magánhangzóra végződött. Idővel ez utóbbi általában lekopott. Szavak + képzők, jelek, ragok. Az "utu"-ról is, de közben meghosszabbodott a szótő "u"-ja. És megszülethetett először az "út rea" vagy "út reá", majd a mai alak: útra. Miközben megmaradt a "reá" hangsor is, igaz, immár igekötőként: reánéz, reátekint. E formában ugyan már avulóban van, de a "rá" tengernyi mai igéhez hozzákapcsolódik: ránéz, rábólint, rátelepszik.