Szereplők: Adriano Tardiolo, Agnese Graziani, Luca Chikovani, Forgatókönyv: Alice Rohrwacher, Operatőr: Hélène Louvart, Vágó: Nelly Quettier Lazzaro, a fiatal parasztfiú olyan jámbor és jóságos, hogy sokan együgyűnek hiszik. Gyönyörű vidéken, egy isten háta mögötti kis olasz faluban él, ahol egész családja és a többi falubeli mind a rettenetes Alfonsina de Luna márkinő alávetettjeként robotol. A sötét gondolatai miatt gyötrődő Tancredi, a fiatal nemesember megkéri Lazzarót, hogy segítsen megrendezni a saját elrablását. A szent és a farkas. Furcsa szövetségük barátsággá alakul, és mikor Tancredi eltűnik, Lazzaro keresésére indul. Útja során misztikus kalandok várják..
Ő lép le hazulról, de csak azért, hogy egymilliárd lírás váltságdíjat kérhessen elrablói nevében. Csakhogy anyja már ismeri a trükkjeit, hisz korábban színlelte már, hogy leprás vagy épp azt, hogy lezuhant a repülőgépe. És mint tudjuk, egy idő után senki se hisz annak, aki túl sokszor kiált farkast. Még akkor se, ha úgy üvölt, mint a fába szorult féreg. A mi filmbéli szentünk, Lazzaro (Adriano Tardiolo) pedig afféle magányos farkas, akit még a vele egyívásúak is csicskáztatnak: hozd fel a mamát, borítsd ki a talicskát, vidd a zsákokat! Amíg a többiek kicsit kieresztik a gőzt, ő el nem mozdulhat az akol mellől, ha a fene fenét eszik is. És ő mindent megcsinál, amit csak kérnek tőle. Szent Ferenc legendája – Wikipédia. "Én kihasználom őket, ők pedig kihasználják azt a fiút. Ez egy ördögi kör" – ismeri fel a márkinő (Nicoletta Braschi). Itt igaz leginkább a mondás: ember embernek farkasa. Amikor meg borul a bili, és véget ér a kiskirályság, a kiürített birtokról az egész társaságot a városba költöztetik, ahol ugyanúgy farkastörvények uralkodnak: a jobbára bevándorlókból álló, munkára ácsingózó tömegeket lefelé licitáltatják, vagyis az kapja meg a melót, aki a legkevesebb pénzért hajlandó elvállalni.
Él, amíg élni hagyja őt környezete. Történetéért Alice Rohrwacher a legjobb forgatókönyvnek járó díjat nyerte idén Cannes-ban. A szent és a farkas | cirko film. Lazzaro története mese, s mint ilyen, akadnak benne fantasztikus, misztikus, "meseszerű" fordulatok, melyek a cselekmény háttereként naturalisztikusan bemutatott mélyszegénységben élő, paraszti világgal, valamint annak jellegzetes karaktereivel valóban igen izgalmas elegyet alkotnak. Az olasz filmben azonban nem előzmények nélküli ez a fajta látásmód, elég csak Vittorio de Sica filmtörténeti jelentőségű Csoda Milánóban című filmjére utalni, de később Ettore Scola, Federico Fellini, vagy a Taviani -testvérek némely alkotásában is fellelhetők efféle -mágikusan realista- vonások. A toszkánai Fiesoléban, 1982-ben született Rohrwacher tehát tulajdonképpen egy olasz földön már kitaposott ösvényen jár, de azt igen határozott léptekkel és becsülendő művészi attitűddel teszi. Szembetűnő mély érdeklődése a mélyszegénységben, a társadalom peremén önszántukból, vagy akár kényszerűségből élők élete iránt, hiszen második, Csodák című filmje, és e mostani történet is eme -a nálunk azért jóval gazdagabb Olaszországban is előforduló- közegben játszódik.
Hamarosan viszont árnyalódik a kép: egyértelművé válik, hogy a "földesúr" szándékosan teljes tudatlanságban, szegénységben és függésben tartja a munkásait, azaz a dohányültetvényeit modernkori rabszolgák művelik meg. Amikor a rendőrség tudomást szerez erről, "felszabadítja" a munkásokat; ám a film második fele éppen azt mutatja be, hogy ezzel korántsem tették jobbá a helyzetüket, az Inviolata (érintetlen) nevű faluból a rideg, közönyös és barátságtalan nagyvárosba költözve ugyanis piti bűnözőkké válnak. A másik, éppen ilyen fontos történetszál Lazzaro, a tulajdonképpeni főszereplő köré épül. A szent és a farkas kritika. Lazzaro (Adriano Tardiolo) az orosz nagyregényekből ismerős szent bolond figuráját idézi meg. Naiv, tiszta lélek, akár együgyűnek is tűnhet. Pedig csak nagyon jó – de éppen ezért mindenhonnan kilóg. A környezete megmosolyogja, kihasználja, egyedül az uraság fia, Tancredi érti meg. Kettejük között különös barátság szövődik. Tancredi szintén magányos figura, frusztrált és unott kamasz, aki Lazzarót egy Don Quijote-i magánvilágba vezeti be, ahol a lovagi bajtársiasság törvényei uralkodnak.
Egy olyan hely ez, ahol a farkastörvények uralkodnak, és nincs kegyelem. Az emberség itt kiváltképp felértékelődik, valami új, vagy inkább valami újra felfedezett régi, de most sem, mint a történelem során annyiszor, nem nyer teret magának, elnyomja azt az embertelenség. Vajon mi a közös ebben a két világban, amit egy parabola, a gubbiói farkas története, köt össze? Alice Rohrwacher, a félig olasz, félig német szülőkkel büszkélkedő, Toszkánában nevelkedő rendezőnő és forgatókönyvíró harmadik nagyjátékfilmje, mely számos díj mellett 2018-ban elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál legjobb forgatókönyvért járó díját. Antonia szerepében nővére, az elismert és népszerű színésznő, Alba Rohrwacher látható, míg a márkinét Nicoletta Braschi alakítja. A szent és a farka touré. További szerepekben a grúz származású énekes Luka Chikovani, a spanyol színész, Sergi López, és a színpadon, filmen, tévében és rádióban is aktív Tommaso Ragno. Lazzaro szerepében a teljesen kezdő, a forgatás időpontjában alig 19 éves Adriano Tardiolo. Olasz, francia, svájci, német filmdráma, 2018 A műsorszám megtekintése 12 éven aluliak számára nagykorú felügyelete mellett ajánlott!