A munkaadóknak is van ezzel dolguk, hiszen a szabályokat pontosan kell ismerni, melyeket a Munka Törvénykönyve meghatároz. Az ebédidő kérdése a munkaidőbeosztás témakörébe tartozik, melyet a munkáltató szokott megállapítani és ennek során feltétlenül be kell tartania a biztonságos és egészséges munkakörülmények biztosításának rendelkezéseit. Már a munkaszerződésben fel kell tüntetni, hogy a heti vagy havi munkaórákhoz igazodóan a munkavállaló részére mennyi pihenő idő jár, ez tartalmazza az ebédidő kérdését is, amely a munkaközi szünet kategóriába sorolható. Ebédidő ledolgozása 2012 relatif. A ledolgozandó óraszámoktól függ, hogy a munkaadó mennyi idő munkaközi szünetet kell biztosítson munkavállalója részére, a maximálisan kiadható szünet napi 60 perc lehet, konkréten a hat órás munkaerő részére 20 perc ebédidő jár, akinek a munkaideje meghaladja a napi kilenc órát, annak ehhez még adódik 25 perc és nyilván, akik például 12 órás munkarendben dolgoznak, azoknak már jár a maximálisan adható egy óra. Az ebédidő kapcsán sokan hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az alanyi jogon jár a dolgozóknak.
Nem mindegy, hogy nyolc vagy kilenc órát kell eltölteni a munkahelyen csak azért, mert a kötelező egy órás ebédidő is beleszámít a munkaórába. Főként akkor bosszantó a helyzet, ha az egész evést tíz percből szeretjük kihozni. Mit lehet tenni az anti-ebédelők érdekében? Van, amikor a munkaszerződés nem szabályozza az ebédidő kérdéskörét és van, amikor igen. Utóbbi esetében nehezebb a helyzet a kompromisszum megkötésére, de nem lehetetlen, előbbinél pedig a Munka törvénykönyvében írottakat kell kőkeményen számon kérni a munkaadón. Munkaközi Szünet Ledolgozása 2019: Munkaközi Szünet Ledolgozása 2010 Qui Me Suit. 6 órából 6 és fél, 8-ból pedig 9? Sok helyen ilyen egyszerű a matek, és sokszor a jogszabályi keretek is csak dísznek vannak. Viszont, nem árt azzal tisztában lenni, hogy egy 6 órás napi munkaidőt érvényesítő szerződés esetén, hogyha az nem tér ki külön az ebédidő kérdéskörér, a dolgozó nem kötelezhető a fél órás vagy az adott ebédidő ledolgozására. A 6 órát meghaladó napi munka azaz 8 óra esetén viszont a munkaadó köteles fél óra szünetet biztosítani a munkavállaló számára, így ezzel sajnos nincs mit tenni.
A munkaközi szünet funkciója és fogalma A munkaközi szünet a munka megszakításával járó, pihenési célú, rövid tartamú idők közül a legkisebb egység. A rövid pihenőidőkre vonatkozó fogalmak és megjelölések – "ebédszünet", "napi pihenőidő", "munkaközi szünet" – gyakran keverednek a napi munkahelyi szóhasználatban, munkaügyi dokumentumokban. Munkaközi szünetnek csak az a pihenőidő tekinthető, amelyet egy munkanapon belül, a munka megszakításával, a munkavállaló pihenése céljából adnak ki. Munkaszerződés, munkáltatói szabályzat, kollektív szerződés stb. más megnevezéssel is illetheti ezt az időszakot (pl. "ebédidő", "ebédszünet", "pihenő" stb. A Munka Törvénykönyve szerint az ebédidő jár a munkavállalónak. Azt is előírja.... ), ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az előbbi definíciónak megfelelő időszakot a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt. ) vonatkozó szabályai szerint munkaközi szünetnek kell minősíteni, és ezeknek megfelelően kiadni. Elhatárolandó a munkaközi szünettől a "napi pihenőidő" fogalma, amely a két, egymást követő munkanap között eltelő, szintén a munkavállaló pihenését szolgáló, rövidebb pihenőidő.
Kivételt képez a készenléti jellegű munkakör: ekkor ugyanis a munkaközi szünet is munkaidőnek számít. E munkakörökre amúgy is jellemző a sok "üresjárat", amikor a munkavállaló ténylegesen nem végez munkát, csak rendelkezésre áll, éppen ezért nehéz lenne elhatárolni, hogy a mikor tölti szünetét és mikor áll rendelkezésre munkaidejében. A munkaközi szünet időzítését a munkáltató határozza meg, de a törvény megköveteli, hogy legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. A szünet céljához igazodóan tehát nem lehet a munkaidő elejére, vagy végére időzíteni a kiadását. A munkaidő 4. és 7. Ebédidő ledolgozása 2010 relatif. órája közötti időszakra akkor is kötelező 20 perc szünetet biztosítani, ha a munkáltató több részletben biztosítja a munkaközi szünetet. Például, ha a kollektív szerződés szerint 30 perc a munkaközi szünet, ebből legalább 20 percet ebben az időszakban kell kiadni, a fennmaradó 10 percet pedig a munkáltató szabadon oszthatja be. A munkaközi szünet tehát nem munkaidő, ezért a munkavállalót rendelkezésre állási kötelezettség sem terheli, így akár el is hagyhatja a munkahelyet.
Ekkor már nincsen komolyabb jelentősége annak, hogy pontosan hány óra hány perctől került kiadásra a szünet, csupán azt kellhet a munkáltatónak vita esetén bizonyítania, hogy a munkavállalók a törvényileg előírt idősávban, a törvényben rögzített munkaközi szünetet tartanak. Ekkor ezt tanúvallomással is meg lehet tenni, vagyis ha a munkavállalók megerősítik, az is elegendő, nem kell, hogy ez feltétlen a jelenléti ívről legyen megállapítható. Dencsi Tibor Jogi szakokleveles közgazdász