Cole Sprouse néha már majdnem olyan megnyerő, mintha Timothée Chalamet látnánk helyette, ám összességében a lázadó, de azért mégis elég jófiú Will nem lesz emlékezetes karakter. Láttuk már, és hosszabb is, mint kellene, de még így is egy kompaktabb és elfogadhatóbb filmről van szó, mint amilyen a Minden, minden vagy az Éjjeli napfény volt. Azokon fel tudta idegesíteni magát az egyszeri mozinéző, a Két lépés távolság viszont csak szimplán unalmas, és elég szomorú, hogy ezt itt most bóknak szánom.
Igen eklektikusan alakult a Bookline sikerlistája, szerelmesek lettünk, igazi szépirodalmat olvastunk, nyomoztunk és oknyomoztunk. Az első helyezett azt bizonyítja, hogy továbbra is nagyon rajongunk a romantikus történetekért, szívesen kutakodunk a múltban, hiszen egy oknyomozó riport került a második helyre, illetve még mindig kíváncsiak vagyunk arra, hogy miként tudunk megszabadulni felmenőink kudarcaitól. Korántsem meglepő, hogy Rachael Lippincott Két lépés távolság című könyve egyből megszerezte a Bookline sikerlistájának első helyét, ugyanis a történetet feldolgozó film május elején került a mozikba. A szerző az érintéseket nélkülöző szerelem lehetőségét mutatja be két genetikai betegségben szenvedő tinédzser kapcsolatán keresztül. A második helyezett, Dezső András magyarországi szervezett bűnözés kialakulását feldolgozó Maffiózók mackónadrágban című írása továbbra is megmozgatja az emberek fantáziáját, amit a nyomtatott könyvek, illetve az e-könyvek eladási listája is igazol. Az Index újságírójának alkotása megrajzolja azt a folyamatosan változó társadalmi és gazdasági környezetet, ami az elmúlt negyven évben nemcsak a bűnözők, de mindannyiunk életére hatással volt.
Bepróbáltuk a legújabb tini szerelmi drámát, melyben mindkét fiatalt a súlyos tüdőbetegségük választ el egymástól. Kritikánkból kiderül, hogy közel sem olyan giccses tucatfilm, mint amire számítottunk. A Két lépés távolság (Five Feet Apart) történetének főszereplői két, 17-18 éves, cisztás fibrózissal küszködő tinédzser, akik próbálják leküzdeni súlyos tüdőbetegségüket - az egymás iránt táplált gyengéd érzelmeik pedig nem túlzottan segítik őket... A főszereplő Stella (Haley Lu Richardson) egy alapos, ám erősen irányításmániás lány, aki próbál mindent megtenni a gyógyulás érdekében. Appot fejleszt a többi beteg számára, videóblogol a kezeléssel kapcsolatos legfontosabb infókról, listát vezet a teendőiről. Vele szemben ismerhetjük meg Will-t (akit a Riverdale-ből ismerős Cole Sprouse alakít), a nem törődöm "rosszfiút", aki a lánnyal ellentétben már beletörődött a sorsába és szándékosan kerüli a gyógyszerek és kezelések rendszeres használatát. Nyilván köztük kezd kibontakozni a film cselekményét mozgató szerelmi szál, ahogyan Stella próbálja megmenteni Will-t, miközben a fiú is próbál hatni rá.
Will-t a A hazai filmes borító – sajnos az eredeti már nem jutott el ide történet kezdete előtt nyolc hónappal diagnosztizálták B. cepaciával, ami a legellenállóbb baktérium. Az orvosok sorra találják ki a különböző gyógyszerkezeléseket, ám mindezidáig semelyik sem használt, és az sem javít a helyzeten, hogy a fiút édesanyja megrögzötten egyik kórházból a másikba viszi, pénzt és időt nem sajnálva, legyen bármelyik ország az úticél. Will csak élni akar. A rossz tüdejével, ami miatt lekerült a transzplantációs várólistáról, a művészet iránti szeretetével és a tudattal, hogy csak idők kérdése, hogy meghaljon. Éppen ezért elblicceli a kezelést, és inkább megszegi azokat a szabályokat, amelyek korlátozhatják a maradék idejét. Stellának pedig pont ez a gyengéje. "Próbálok nem törődni azzal a ténnyel, hogy ez a távolság… örökre ott marad. " Addigi életük és nevelésük miatt mindketten másban látják a biztonságot, a tudatot, hogy a betegségük ellenére igenis ők irányítanak. Stella a kezelések betartásában, melyek javíthatnak a légzésfunkcióján és segíthetnek, hogy megérje a felnőttkort, míg Will ezeknek a kihagyásában, amivel több időt kaphat magának, az álmainak.