Ezután a Nap látható tartományai következnek: a 6000 fokos fotoszféra, ahonnan a napfény 90%-a származik. A fotoszférát a vastagabb és forróbb kromoszféra követi, melynek azonban a sűrűsége jóval kisebb a fotoszféránál. A Nap legkülső gömbhéja a napkorona, melynek vastagsága legalább akkora, mint a napátmérő és fokozatosan megy át a bolygóközi anyagba. Megpillantani elsősorban napfogyatkozáskor lehet. A Naprendszer objektumai a Napon kívül a bolygók is. Ezek egy bizonyos ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül és szerkezetük szerint csoportosíthatjuk őket: a föld-típusú bolygók főleg szilikátos kőzetekből épülnek fel és nagyobb a sűrűségük, mint a Naptól távolabb eső bolygóknak a gázóriások óriási, gázlégkörű bolygók, kisebb sűrűséggel – ezek távolabb helyezkednek el a Naptól, mint a föld-típusú bolygók és ezért hőmérsékletük is kisebb. Gyűrű veszi körbe őket – a napszél miatt a Naprendszert alkotó gázt csak ezek a bolygók tudták befogni külön besorolást kapott a Plútó, mely tulajdonságai alapján egyik csoportba sem illik bele sőt azon is vitatkoznak, hogy egyáltalán bolygó-e A föld-típusú bolygók a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars.
Érdekesség, hogy tengelyének dőlésszöge nagy, ezért 82 éves keringése alatt hol az egyik, hol a másik sarkát süti a Nap. A Neptunusz majdnem ugyanolyan, mint az Uránusz, keringését és tengelyének dőlésszögét leszámítva – azok ugyanis normálisak. Gyűrűje és holdjai vannak, valamint a Neptuniusz légkörének is van egy óriási felhőörvénye, a Nagy Fekete Folt. Meglétét már matematikailag számították ki távolsága miatt. A Plútó sokban különbözik a többi bolygótól, elsősorban rendkívül elnyúlt pályájának köszönhetően – ezért néha közelebb van a Naphoz, mint a Neptunusz. Cserháti zsuzsa egy elfelejtett dal Popper péter a meghívott szenvedély A föld helye a naprendszerben tétel 4 Már mobilon és PC-n is tévézhetnek a UPC Direct előfizetői Az OKJ számok jelentése - OKJ Akadémia A Nap és a Naprendszer jellemzői - Földrajz kidolgozott érettségi tétel | Érettsé A ma leginkább elfogadott elmélet szerint a világegyetem anyaga a kb. 15 milliárd éve lezajlott ún. ősrobbanás során jött létre. Az óriási hidrogén- és héliumfelhőkből galaxisok, azokon belül csillagok, csillaghalmazok alakultak ki.
A Föld-típusúak kisebb átmérőjű, de nagyobb sűrűségű bolygók. Kőzetbolygóknak is nevezzük őket, mivel van szilárd felszínük, ami határozottan elválik a légkörüktől A Jupiter-típusú bolygók nagyobb átmérőjű, de kisebb sűrűségű égitestek. A szilárd kőzetburok alatt az anyag már izzó állapotban van. Ez a tartomány az asztenoszféra (gyönge burok), a litoszféra ezen a képlékeny rétegen úszik. A földmágnesesség: A Földet mágneses tér veszi körül, ezen teret a több ezer kilométer mélyen lévő vastartalmú fémolvadékok áramlása kelti. Ezeket a mozgásokat éppen, a fent már említett, földforgás és a belső hő tartja mozgásban. A Föld mágneses tengelyének felszíni döféspontja, a mágneses pólus, nem esik egybe a Föld forgástengelyének felszíni döféspontjával, a csillagászati pólussal. Ezt az eltérést nevezik mágneses deklinációnak. Az elhajlás irányától függően beszélünk pozitív- és negatív deklinációról. Az állandó belső áramlások megváltoztathatják a mágneses teret és a pólusok helyzetét, ilyen változásokat őriznek a különböző mágnesezhető kövületek, melyek megőrizték keletkezésükkor a mágneses irányt.
Mi több, 1968 szeptemberében a Zond-5 fedélzetén repült először élőlény, egy teknős a Holdhoz. A szovjet űrkutatók az Apolló-programmal párhuzamosan a Hold felderítését robotszondákkal végezték 1969-76. Ezeknek a szondáknak (Luna-16, -2 -24) az egyik csoportja fúrással talajmintát vett a Holdon és azt a Földre szállította. A második csoport holdjárműveket, Lunohod-1-et és -2-t szállította a Holdra (Luna-17, -21). A Lunohodok több tucat km hosszú terepen felszíni felvételeket, mágneses méréseket készítettek, analizálták a talajt, lézerfény-visszaverő tükreik nagy pontosságú Föld-Hold távolság-meghatározást tettek lehetővé. A holdrobotok harmadik csoportja (Luna-19, -22) éveken keresztül Hold körüli pályáról fényképezte felszínt, és vizsgálta az égitest környezetét (gammasugárzási és töltöttrészecske-mérések). 1. A Naprendszer Jelenlegi ismereteink szerint a Naprendszerben 9 nagybolygó található: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó.
A Naphoz közelebbi területek tehát illó anyagokban nagyon elszegényedtek. A belső területeken tehát a bolygókezdemények, bolygócsírák, vagy más néven planetezimálok összeállásában csak szilárd szemcsék vettek részt. Ezért állnak főképpen szilikátokból, és ezért tartalmaznak kevés illó anyagot a Föld-típusú bolygók, a Hold, valamint a kisbolygók. Abban a távolságban, ahol már elég hideg volt a víz kicsapódásához, a vízjég-szemcsék száma ugrásszerűen megnőtt. Az ennél távolabbi tartományban így már a világegyetem leggyakoribb molekulája, a H 2 O is részt vett a bolygókezdemények felépítésében. Ehhez a határhoz közel tudott kialakulni a legnagyobb bolygó, a Jupiter. Ettől kifelé a szemcsesűrűség és a belőlük felépülő planetezimál-méret ismét folyamatosan csökkent. (Illés E. 2003) A szoláris ködből jelentős mennyiségű gázt csak az óriásbolygók tudtak magukhoz kötni, de azok is csak az összeállás későbbi fázisában, amikor már kellően nagy méretű és gravitációjú maggal rendelkeztek. A Jupiter-típusú bolygók nagy kiterjedésű gáz légköre azért tudott megmaradni, mert a Naptól távol alacsonyabb a hőmérséklet (kisebb a gázok hőmozgása, nem szöknek el), illetve a napszél ereje is gyengébb.
A Naprendszer a Tejútrendszernek nevezett galaxis egyik spirálkarjában foglal helyet. A Tejútrendszer egy kb. 100 000 fényév átmérőjű, mintegy 100 milliárd csillagot magába foglaló spirálgalaxis. (1. ábra) 1. ábra. A Naprendszer helye a Tejútrendszerben (NASA/ alapján) A Nap és a körülötte keringő égitestek egy porból és gázokból álló felhő összehúzódásával kezdődött. Az összehúzódást valószínűleg egy közeli csillag felrobbanása indította el. A szupernóvából származó magasabb rendszámú elemek "beszennyezték" a gázfelhőt, ennek köszönhetjük, hogy megtalálható lett a Naprendszerben pl. a testünket felépítő szén, a kőzetekben gyakori szilícium, az eszközeink anyagát adó vas, vagy az atomerőműveket fűtő urán. Ez a folyamat kb. 4, 7 milliárd évvel ezelőtt kezdődött. De az időjárást is megváltoztathatják és így az élőlények, emberek életére is hatással vannak. A Nap légkörének különböző jelenségek játszódhatnak le. Ilyen például a napfolt, mely a Nap felszínén látható kisebb hőmérsékletű, sötétebb folt.
Abban a távolságban, ahol már elég hideg volt a víz kicsapódásához, a vízjég-szemcsék száma ugrásszerűen megnőtt. Az ennél távolabbi tartományban így már a világegyetem leggyakoribb molekulája, a H 2 O is részt vett a bolygókezdemények felépítésében. Ehhez a határhoz közel tudott kialakulni a legnagyobb bolygó, a Jupiter. Ettől kifelé a szemcsesűrűség és a belőlük felépülő planetezimál-méret ismét folyamatosan csökkent. (Illés E. 2003) A szoláris ködből jelentős mennyiségű gázt csak az óriásbolygók tudtak magukhoz kötni, de azok is csak az összeállás későbbi fázisában, amikor már kellően nagy méretű és gravitációjú maggal rendelkeztek. A Jupiter-típusú bolygók nagy kiterjedésű gáz légköre azért tudott megmaradni, mert a Naptól távol alacsonyabb a hőmérséklet (kisebb a gázok hőmozgása, nem szöknek el), illetve a napszél ereje is gyengébb.