G atlétika) és Kucsi Norbert (XII. G kosárlabdázó). Az Év Sportolója serleget és a vele járó 200 lejes jutalmat Szabó Nikolett (XII. B) és Fodor László Carlos (XII. G) kiváló sportolók kapták. Ezenkívül se szeri, se száma nem volt a díjaknak. Elismerő oklevelet kaptak a Transz Bolyai rádió szerkesztői, a zenekör tagjai, a Bolyai líceum kórusának tagjai, a Refi Karaván együttesben részt vevő zenész diákok, a kollégium Sola Gratia kórusának tagjai, az iskola néptáncosai, a diákszövetségben aktív végzősök, a kollégium diákpresbitériumának tagjai, a színjátszó diákok, a Tentamen diáklap szerkesztői, a Filmtekercs klub szakkörében tevékenykedők. A Bolyai líceum igazgatósága különdíjban részesítette Tolvay Rebeka Angyalkát (XII. F), az idei kicsengetési kártya tervezőjét. A ballagás ünnepélyes pillanatát jelentette a zászlók és kulcs átadása. Piszter Anna Vilma: Búcsú tanáromtól. Végül a műsort vezető Forgó Erika tanárnő felkérte Lukács Vilmos iskolalelkészt, hogy adja áldását a ballagó diákokra, majd Hamvas Béla szavaival búcsúzott a ballagóktól: "Most eredj és élj, mert a világ a tied! "
Sok-sok mese, nóta, játék, Napsugaras szép világ. Itt játszottunk télen, nyáron. A baba, a labda, autó, Hej, de jó volt ide járni Úgy-e bizony gyerekek? Óvó néni, akárcsak az Édesanyánk, szeretett. A csengőig ágaskodtam... S a kicsiknek most én mondom: Te is megnősz, kisöcsém. Hívogat az iskola, De téged, szép óvodánk, Nem felejtünk el soha. 13. Mentovics Éva: Hív a csengő Három éves múltam éppen. Eleinte sírtam, féltem. Eltelt egy év, kettő, három, hat gyertya ég a tortámon. Gyorsan szálltak el az évek. Már nem sírok, nem is félek. Sőt, hogyha még engednétek, itt töltenék néhány évet. Tudom, tudom, ezt nem lehet. Meg is értem, s elmegyek. Vágyom is a sok tudásra. Vár a tankönyv, irka, táska. Csengő hív a tantermekbe. Vár a betű, számok, lecke. Óvó nénik, kispajtások - néha azért visszajárok. 14. Búcsú a padsoroktól – Newjság. Takács Klára: Ovisok búcsúja Látjátok, én hogy megnőttem, Iskolás lesz már belőlem! Tanulom majd az abc-t, Betűt írok és olvasok, Tudni fogom, milyen az Hogy öt meg öt az tíz! Azért gondolok majd rátok, Milyen jó is tinektek, Csak játszatok, csak nevettek, S jegyre sose feleltek!
Hogy mennyire fontos az időbeosztás, a feladatok tervezése. Az írásbeli kommunikáció, az online világ szabályai, lehetőségei is okoztak meglepetéseket. Rengeteg vicces pillanat is volt. Színesítette az online órát egy-egy családtag, házikedvenc megjelenése, reagálása. Sírtunk, nevettünk. A ballagók osztályfőnöke, Morvai Erzsébet tanárnő A tudás a tiétek, azt tesztek vele, amit akartok. Egy eszköz. Ha jól sáfárkodtok vele, akkor eligazodtok a világban, ha nem, akkor bizony sokszor megtéveszthetnek benneteket. (…) Hol van már az az elsős kisgyerek, aki izgalomtól kipirult arccal, hátán hatalmasnak tűnő iskolatáskájával először búcsút intett könnyes szemű anyukájának az iskola ajtajából? Az apró lábak nyomát már nem lelitek. Vidáné Baranyi Mária, Marika néni örömmel várt benneteket és fogta kezeteket, mindenben segített nektek. Sok minden történt a nyolc év alatt. Volt amitől megijedtünk, féltünk, aztán izgultunk, örültünk. Az idő pedig telt, s lépteitek megnyúltak a nyolc ősz során. Búcsú Bozai Lajos bácsitól | Seregélyesi Baptista Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola. Felsőben Morvai Erzsike néni gyerekei lettetek, aki abban próbált segíteni, hogy megismerjétek saját lehetőségeiteket, egyben korlátaitokat; s tetteitekért vállaljátok a felelősséget. "
Ezekben a pillanatokban, öröm és szomorúság egyszerre volt jelen. Öröm, hogy az általános iskolát sikeresen befejezték diákjaink, és az általuk választott középiskolában folytathatják tanulmányaikat. Elcsukló hangjában azonban ott bujkált az elszakadás szomorúsága, hogy a következő tanévben, már nem ide fognak járni. Beszéde után búcsúztak a nyolcadikosok is, akik köszönetet mondtak mindazért a sok jóért, amit ittlétük alatt kaptak. Virággal köszöntötték szüleiket, megköszönve önzetlen szeretetüket, segítségüket, támogatásukat. Megígérték, hogy a kapott tudást tovább bővítik a középiskolában, és nem hoznak szégyent egykori iskolájukra. A Ballagás után következett a Tanévzáró ünnepség, ahol a műsort, az első osztályos csöppségek szolgáltatták. Fellépett az iskola hulahopp csapata is, akik látványos műsorukkal már kétszer is szerepeltek a Nagy Sportágválasztó színpadán. Tudásukkal itt is elkápráztatták a nézőközönséget, amit nagy tapssal jutalmaztak. A műsor után következett az oklevelek, jutalomkönyvek átadása, amiben nagyon sokan részesülhettek kimagasló tevékenységük miatt.
A Pápai SZC Gazdasági Szakközépiskola és Kollégium dísztermében április 25-én, délután megrendezésre került a végzősök kollégiumi búcsúztatója. Végzőseink: Iván Bernadett Sebestyén Regina Hornung László Horváth Ádám Reczetár Szabolcs A műsort lázas készülődés előzte meg. A fiú kollégisták a díszterem berendezését kapták feladatul, míg a lányok az ebédlő feldíszítésében, a terítésben jeleskedtek. A szereplők már hetek óta készültek, kedves, megható szavakkal búcsúztak. A díszteremben a diákok néma csendben hallgatták a verseket, a szívhez szóló idézeteket, dalokat. Néztük a ballagók megrendültségét, most döbbentek rá, hogy az utolsó hetük ez a kollégiumban, az iskolában. Egy "régi" élet lezárása ez a nap, új élet kezdődik. A diákok nevében Németh Noémi és Mesterházy Martin DÖK tagok átadták az ajándékokat. A ballagóktól kollégiumunk vezetője, Karnerné Pethő Katalin igazgatóhelyettes asszony búcsúzott. A műsort követően a virágokkal feldíszített ebédlőben közös ünnepi vacsorán vettünk részt.
Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere reményét fejezte ki, hogy véget ért a maszkos korszak, majd visszatekintve a saját ballagására, fogalmazta meg, hogy számára mennyire fontos volt a Bolyai iskola, ahonnan indult. A végzősöknek pedig azt a tanácsolta, hogy bár több száz éve a vásárhelyi diákok más városokba, külföldre mentek tanulni, de egy dolgot nem felejtettek el: hogy honnan indultak, és hova kell visszatérniük. Majd hozzátette, a cél az, hogy Marosvásárhely egy olyan várossá váljon, ahova a fiatalok szívesen jönnek haza. A polgármester szavait erősítette meg Kovács Mihály Levente, a megyei tanács alelnöke is, aki azt tanácsolta a ballagóknak, akik mindennél jobban várták, hogy hosszú szünet után megkezdődjön a tanítás, hogy menjenek, tanuljanak, szerezzenek tapasztalatot, majd jöjjenek haza. "A hívő ember nem valamiben, hanem valakiben reménykedik: a mindenható, élő, szent igaz Úristenben, az ő szavában, igéjében, ígéreteiben – mondta Jakab István református lelkész, a Maros-mezőségi Egyházmegye esperese, aki arra biztatta a ballagókat, hogy hálával és reménységgel induljanak tovább.