Nem vagyok képes többé élményeket feldolgozni, mivel súlyos teher nyomaszt. Elvágom magam az eseményektől, mint hogy befogadóképességem telített, hiszen épp. elég lelki tartalom van bennem, amit először fel kellene dolgoznom. Időskori depresszió akkor lép fel, ha partnerem elvesztése következtében önmagamra vagyok utalva, viszont én nem önmagam vagyok. Ha házastársam az életem értelmét jelentette, ha én a "mi" részét alkottam ahelyett, hogy a "mi" lett volna az én egyik részem, akkor szükségszerűen depresszió alakul ki. Amennyiben a hatalom és tekintély alkotta életem értelmét elveszítem, szubjektíve nem marad semmim, amiért érdemes lenne élnem. Mellőzöttnek érzem magam, hiszen oly régóta elnyomtam önmagam. Kérdezze meg önmagától: "Merem-e kifejezni, kinyilvánítani érzelmeimet, tudok-e sírni? " Képes-e elengedni vagy netán "visszafogja" magát? Ha igen, miért? Elnyomja-e önmagát (hogyan és miért)? Azt teszi-e, amit valóban tenni szeretne, vagy azt, amiről úgy véli, hogy tennie kell, hiszen mások elvárják Öntől?
Az utóbbi időben széles körben megismételt vizsgálatok igazolják, hogy a rendszeres, mérsékelten intenzív testmozgás csaknem a gyógyszerekkel egyenértékű hatású mindenfajta hangulati betegségre, és segít a kiújulás megelőzésében. A rendszeres testmozgás során ugyanis agyunk nagyobb mennyiségben bocsát ki hangulatjavító hatású vegyületeket. Az Egyesült Államokban több klinikán végeztek kísérleteket súlyos depressziósokkal, akiknek négy héten keresztül a hét öt napján 30 perces erőteljes sétát írtak elő. A gyógyszerszedő kontrollcsoporttal összehasonlítva a gyaloglók nagyobb részét hamarabb el lehetett bocsátani a kórházból, mert meglepően gyorsan kilábaltak a kóros lehangoltságból. A mozgás boldogsághormont termel A depressziót egy szemléletes hasonlat szerint úgy kell elképzelnünk, mintha a parkolóban az autónkkal beszorultunk volna a többi jármű közé. Mindegy, mi az oka, mi kormányoztunk ügyetlenül, vagy a többiek álltak hozzánk túl közel, a végeredmény ugyanaz, és ebből a helyzetből kizárólag apró, kitartó és türelmes mozdulatokkal van kiút.
Az első epizód többnyire 15 és 30 éves kor között lép fel; a betegség gyakoribb az elváltak és a külön élők között, de nem függ a szociális vagy anyagi helyzettől, illetve az iskolázottságtól. Az eddigiekben szó volt a depresszió jellemző tünetei ről, megjelenési formái ról, arról hogy kiket érint, és milyen betegségekkel társul leggyakrabban, illetve a lehetséges kiváltó tényezők ről. Ebben a cikkünkben arról írunk, mit tehetsz, hogy javuljon az állapotod, és mikor lehet szükség szakember segítségére. Felismerés Az első és legfontosabb lépés, hogy ismerd fel a problémát. Ha idáig jutottál cikkeink olvasásában, valószínűleg jól meg tudod ítélni, hogy esetedben, vagy ismerősödnél felmerül-e a depresszió lehetősége. Elfogadás A következő lépés pedig az, hogy fogadd el, ez egy betegség, ami valószínűleg nem múlik el csak úgy magától. Foglalkoznod kell vele, és meg kell találnod a módját, hogy kezeld. Lehet, hogy önmagában az sem elegendő, ha a gyógyulás érdekében nagyobb erőfeszítéseket teszel.
Természetesen ez a lelkileg egyensúlyban levő autósnak sem könnyű, hát még a kóros hangulatban szenvedő depressziósnak. Lényeg, hogy a hasonlat jól leírja, hogy apró, kitartó lépésekkel a beteg maga is hozzájárulhat elindulásához felfelé a depresszió lehúzó spiráljából. Ide tartozik, hogy tudatosan kerülje az olyan helyzeteket, embereket, amelyek biztos ártalmasak. Ilyen lehet azoknak a társasága, akik kizárólag rémtörténeteket mesélnek vagy lelkileg "molesztálják", cukkolják az illetőt. Az ilyen "energiavámpírok"-tól, de még a hétköznapok apró rúgásait osztogatóktól is célszerű távolságot tartani. Majdnem biztos, hogy árt a televízió, ez ugyanis sokkal nagyobb arányban tálalja a világ szörnyűségeit, mint ahogy az a valóságnak megfelel. Gyakran jelennek meg a képernyőn agressziót, szorongást ébresztő, illetve az önbizalmat megnyomorító történetek, személyiségek. Ráadásul a tévé mozdulatlanságra kárhoztatja a nézőt, aki ez esetben amúgy is valószínűleg mozgáshiányban szenved. A lehangoltság időszaka nem alkalmas arra, hogy nagy változásokat vigyünk végbe az életünkben, sőt a tanácsadók nyomatékosan ajánlják, hogy lehetőleg kerüljük a nagy döntéseket.
Lehet, hogy nem lesz minden kész, de ez is sokkal jobb, mintha a túlterhelődés miatt semmit sem csinálnál meg. Étrend és alvás Habár pusztán az étrended megváltoztatása nem jelent "csodagyógymódot", egy kis odafigyelés sokat segíthet. Próbáld például a rossz hangulatot nem a túl sok evéssel kompenzálni. Ugyanakkor a fogyókúrára sem ez az alkalmas pillanat, az éhezés ugyanis fokozhatja a hangulatingadozást. Omega-3, B-vitamin Kutatási eredmények szerint az omega-3 zsírsavak, amikről olyan sokat hallunk mostanában, és a B-vitaminok is segíthetnek a depresszió leküzdésében. Érdemes tehát egy kicsit több tengeri halat, mogyorót, spenótot, májat, banánt fogyasztani. Ez utóbbinál már téveszmék, hallucinációk is felléphetnek, nagy az öngyilkosság veszélye. Az esetek 60%-ban az epizód ismétlődik, és a betegség krónikus lefolyást mutat, az ismétlődő epizódok egyre hosszabbak, és a klinikai kép súlyosbodik. Speciális lefolyást mutat a szezonális minta (főleg téli előfordulással) a szülés utáni és a rövid, visszatérő jellegű depressziós epizód.
Mit tehetünk a depresszió és a hangulatzavarok ellen? - Dr. Kopácsi László pszichiáter, gyógyszer-leszokás specialista Tippek depresszió ellen - HáziPatika Depresszió kezelése - Avomed Pszichológiai Központ A pszichológus segíthet feltárni a háttérben meghúzódó sérülékenységet, ami egyénenként eltérő lehet, de a depresszióra különösképpen jellemző például a veszteségekkel, kudarcokkal szembeni érzékenység, majd fokozatosan kialakítani az ezekkel való egészségesebb megküzdést. Szintén segíthet a negatív gondolatok és hozzáállás megváltoztatásában, és az optimálisabb célkitűzések megtanulásában. A pszichoterápia jól kiegészíti a gyógyszeres terápiát, legtöbbször ez a komplex megközelítés a leghatékonyabb. A folyamat akkor zárul le, amikor mind a ketten úgy érzitek, hogy készen állsz, hogy a továbbiakban egyedül nézz szembe az életedben adódó nehézségekkel, kihívásokkal. A pszichológusod tehát – bármilyen problémával keresed is fel – tanárod, kísérőd, megértő társad lesz a gyógyuláshoz vezető úton, de nem fogja megmondani, mit tegyél, nem veszi át az irányítást az életed felett.