A Suzuki gyerek Burgmanja nem dicsekedhet olyan lenyűgöző méretekkel, mint a nagytesó AN650. Kérkedhet azonban egy kellemes kis városi bringa minden pozitívumával és szinte ugyanazokkal a kényelmi vonásokkal, amit a nagyok tudnak - leginkább ezt a hatalmas rakodókapacitásra értem. A 125-ös Burgman büszkélkedhet valamivel, ami a sajátja: speciálisan neki fejlesztették ki benzintakarékos, vízhűtéses 125 köbcentis, egyhengeres négyütemű motorját. A várható szigorú környezetvédelmi előírásoknak is megfelelő katalizátor révén már nyoma sincs a robogók után lengő szokványos kék füstnek és a kétütem szagának. A kipufogódobot fényes védőlemez védi, alapjáraton szinte alig hallható hang jelzi, hogy jár a motor. Az SOHC vezérlésű dugattyú porlasztón át jut az üzemanyaghoz. A Bébi Burgman nem nevezhető nagyétvágyúnak, 100 km alatt nagy keservesen lehet 3, 8 liter üzemanyagot belédiktálni. Suzuki burgman 150 teszt miskolc. A fokozatmentes automataváltó közvetíti a hajtómű munkáját a hátsókerék felé. Az alacsonyabb sebességtartományokra hangolt motornak köszönhető, a kis blokkos, ám nagytestű robogó meglehetősen gyorsan eléri az 50 km/h-s városi utazósebességét.
A népnyelv nemes egyszerűséggel a Burgmant leburgonyázza, és hát valljuk meg, a kinézetében van némi krumpliság. Jó néhány éve gyártják, kiérdemelte már a népnevet. Hátulról amolyan szögletes, krumplifazon, szemből viszont szép csíkszemű lámpás, szögletes indexes tükrökkel, a homloka felett jó nagy plexivel. Szögletes, de mégis egy kicsit gömbölyű, oldalról nézve meg mint két fotel egymás felett kicsit eltolva. Suzuki Burgman 150 Teszt – Suzuki Rm 250 Teszt. Ha csak a fejét nézzük plexitől lámpáig, igazán kellemes kis húzott szemű darab, de összességében azért ő mégis csak egy jó nagy robogó. Nincs mit a lábunk közé fogni, így biza ő robesz. Elegáns metálszürke, matt-fekete műanyagokkal, harmonikus városias összhang. Kosztümhöz elég elegáns, de ha protektoros textilruhát veszünk fel, akkor se stílusgyilkos. (A bőrruha azért már fura lehet rajta. ) Nekem legjobban ezen a motoron az elegánsruha-protektoros kombó jött be, kedveltem, hogy a megbeszéléshez nem kell bevonszolni magammal a motoros szerkót (térdvédő, bukó-kesztyű), hanem belehajigálhatom az óriási csomagtartóba a dolgokat, onnan kiránthatom a lapitopit, és már puccba is vagyok vágva, a protektoros kabátot meg mindenki szó nélkül lenyelheti.