Alternatív, helyi címek: Mettercia, Anna selbdritt, Szent Anna harmadmagával Angol cím: St Anne Metterza Nem köztéri: Egyéb kert, park vagy udvar Szent Anna tisztelete a XIII. századtól kezdődően terjedt el. A Szent Anna ábrázolások közül két olyan van, amelyikkel gyakrabban találkozhatunk. Az egyik az Anna olvasni tanítja Máriát. A másik a Mettercia, amikor Annát harmadmagával, Máriával és a Kisjézussal látjuk. Georg Luif a Nagymarton szakrális emlékeit bemutató "Stumme Zeugen" (Néma tanuk) c. kiadvány szerzője a következő adatokat közli a szoborról: Az oszlopot Simon Lentz fazekasmester és második felesége Anna állította 1679-ben. Az 1713-as kánoni vizitáció szerint az oszlop az oltár "lecke felőli oldalán" (= jobboldalt) állt. Források: [1] Annasäule - in: Georg Luif: Stumme Zeugen Bildstöcke, Kapellen, Denkmäler Gedenkkultur in Mattersburg, Mattersburg, 2018. 30. p. - Azért érződik a képen a korkülönbség, mert Leonardo éppen ezért használja az ellentéteket, Szent Annát egy hatalmas, de ugyanakkor szerény személynek ábrázolja, aki a háttérből figyeli a fiatal anya, Mária cselekvését.
A festményen három alak látható: a báránnyal játszó, még gyermek Jézus, anyja, Szűz Mária, mögöttük pedig Szent Anna, aki a hármas kompozíció központi figurája. Puschak szerint a fejük mögött tornyosuló szürke hegyvonulatok "a mélyökológiai idő szimbólumai", míg a Jézus kezében tartott bárány "az eljövendő passiót jelképezi". Da Vinci ezen a képen nemcsak a reneszánsz korai időszakában népszerű piramiskompozíciót tökéletesíti, de továbbviszi az általa kedvelt Szűz Mária és gyermeke-tematikát, amelyhez munkássága során több alkalommal is visszanyúlt. "A Szűz Máriát és gyermekét ábrázoló kompozíciók Leonardo azon törekvését tükrözik, hogy a Jézus és anyja közötti kapcsolat gyengédségét a lehető legmagasztosabb módon jelenítse meg" – teszi hozzá Puschak. A festményről Sigmund Freud is írt Esszé című munkájában, és ugyan észrevételeinek többségével mára nem értenek egyet, abban igaza lehetett, hogy "ha valaki rátekint a képre, hirtelen éri a felismerés, hogy ezt a festményt csakis Leonardo készíthette".
R. M., Nagyszőlős Leonardo: Szent Anna harmadmagával
"Én soha nem dokumentálok, hanem értelmezek a képeimmel" – vallotta a magyar származású André Kertész, a világ egyik legismertebb fotóművésze. A Táguló Horizontok című fotókiállítás a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed m21 Galériájában nyílt meg a napokban. Mi pedig megnéztük. hirdetés Összesen 58 fotó és André Kertész négy személyes tárgya látható a tárlaton. A képek többsége Magyarországon készült, megörökítve a világhírű művészt körülvevő világot – írja ajánlójában a ZSÖK. A képek a látás élményét, a fényképezés örömét, a megtalálás varázslatát és a valóság apró csodáit sűrítik magukba. Fényképezőgépével hét évtizeden át készített vizuális naplót, "az érzékeny megfigyelés pontosságával" örökítette meg élete eseményeit. A pécsi kiállításon mi magunk is belecsöppenhetünk izgalmas világába, megtudhattuk, mi foglalkoztatta André Kertészt: a fények, a város, a vidék, a nyüzsgő piacok, életképek, megannyi állat (kacsák, kisgidák, alvó macska, bárányok), háború, emberi kapcsolatok, és persze maguk az emberek: kisgyermekek, idősek, rokonok, önmaga.