Trafó - Füge Produkció "Igazi szenvedélyből született szerelem-előadás, lenyűgöző színészi alakításokkal, árny-fény játékból kibomló varázslattal…" (Rádai Andrea, Magyar Narancs) A Tótferi misztériumjáték, szórakoztató, szép mese a káoszról, a világvégéről és egy csöpp irgalomról. "…amit Stefanovics Angéla itt csinál, az maga a teljes lefegyverzés, szerintem meg lehetne szüntetni vele a háborúkat az egész világon. (…) Az utolsó képben az ablak mögött ült egy csecsemővel az ölében, én egyáltalán nem lepődtem volna meg, ha minden szcenikai segítség nélkül felemelkedik mintegy Mária mennybemenetele. " (Stuber Andrea naplója, 18. 09. 12. ) "Tetszik vagy nem, szent színház ez, mégpedig a brooki értelemben vett szent színház. Aki nem hiszi, járjon utána. " (Gabnai Katalin, Revizor) Szereplők Stefanovics Angéla Fekete Ádám Szabó Zola Kárpáti Pál Viktor Balázs Georgita Máté Dezső Kárpáti Liza Alkotók Dramaturg: Zsigó Anna Zene: Csizmás András Látvány: Veronika Keresztesova Fény: Lengyel Ákos Produkciós vezető: Trifonov Dóra Asztalos: Szabó Simon Ágoston Konzultáns: Téri Gáspár Írta és rendezte: Kárpáti Péter A darab Erdész Sándor (Ámi Lajos meséi) és Kálmány Lajos népköltési gyűjtéseinek felhasználásával készült.
KVT/TRAFÓ: Médeia Euripidész drámája nyomán (Rakovszky Zsuzsa fordításának felhasználásával) Szereplők: Radnay Csilla, Spiegl Anna, Száger Zsuzsanna, Urbanovits Krisztina Látvány: Szabados Luca Bábkészítő: Palya Gábor Produkciós asszisztens: Beke Anna Rendező: Czukor Balázs A KV Társulat először vállalkozott klasszikus mű feldolgozására; az ókori szöveg alapján egy kortárs előadást hoztunk létre, amely a nők kiszolgáltatottságáról és egy krízishelyzet megoldási lehetőségeiről szól, ma. A szakmai visszajelzések kiemelik, hogy a dráma mellett a kortárs humor megjelenése teszi nagy élménnyé az előadást. Czukor Balázs rendezővel – akivel díjnyertes Függésben c. előadásunk után másodszor dolgoztunk együtt –egy kerettörténetbe helyeztük a drámát; Médeia története egy csoportterápia keretében, szerepjátékokon keresztül bomlik ki. " Ez a nagyívűen szellemes és apr ó r é szleteiben pontosan fel é pített produkci ó idehozza őt, M é dei át, úgy hogy k ö zben kicsit el is t é ríti, hadd menjünk utána é s tal áljunk rá" Stuber Andrea Naplója A szerepjáték lehetőséget ad arra, hogy párhuzamosan két szál fusson; a terápiás csoport tagjainak és az általuk játszott darabbeli karaktereknek a sorsa, élete, amelyek egy adott ponton egymásba olvadnak.
Az, hogy az ötlet nem eredeti, semmit nem von le a használati értékéből, illetve itt-ott a játékosságának kedvességéből. (Például amikor egy levágott indián hajfonat egy mozdulattal kipöckölhető a kartonrajzból. ) Különösen szép a produkciónak az a képzőművészetileg és indián művészetileg ihletett vonala, amelynek jegyében az elhunyt szereplők, pontosabban az őket kifejező bábok egymásra épülve egyfajta totemoszloppá állnak össze. (A bábok és a grafikák Oláh Richárd munkái. ) Főhősünk ugyanis, akinek Arnold Spirit Junior a becsületes neve, voltaképp azért is képes új életet kezdeni máshol és máshogy, mert tragikusan elveszít szinte mindenkit, aki fontos számára. Kutyáját, nagyanyját, barátját, nagybátyját. Huszonéves korára már többet temetett, mint mások kétszerannyi idősen. És megtanulhatta, hogy a bajok nagyjából ugyanolyanok mindenütt. Alkohol, tudatlanság, kilátástalanság. Nem azon múlik, hogy a rezervátum határán belül vagy kívül él az ember. Stuber Andrea (Színházi Kritikusok Céhe) Alexie Sherman: Már nem ott élek (a Színház- és Filmművészeti Egyetem vizsgaelőadása) Rendezte, játssza: Csiky Gergely e. h. Művészeti konzultáns: Schneider Jankó Bábok, grafikák: Oláh Richárd 2016. szeptember 14, Marczibányi téri Művelődési Ház, 20 néző
És olyan szerencsénk van, hogy ezt 4 nő játssza nekünk…" Az előadás elnyerte a THEALTER29 színházi fesztivál alkotói KÜLÖNDÍJÁT. Meghívást kapott Brnoba, az idei THEATRE WORLD Fesztiválra. Az előadás a Köszönjük Magyarország támogatásával jött létre.
Másodszorra is jó. (Borbély Alexandra elcsámborgott hangja színesítette az estét. ) Nézhetjük a produkciót úgy is, mint a híres Három nővér keletkezéstörténetét, amint arra a búgócsiga-motívum utal. Belefér közben egy, a klasszikus Három nővér-paródiával a versenyt felvevő műsorszám is. Ha meggondolom, hogy eszerint Ascher eredetileg Szoljonijt láthatta Szirtes Ági Irinájában… Miközben Jordán Adél nemcsak egy hoppon maradt Mása, de aztán voltaképp a Sirály negyedik felvonásbeli Nyinája is benne foglaltatik. Az a benyomásom, hogy a két férfi főszereplő, Keresztes Tamás és Fekete Ernő ellentétes színészi utat jár be. Keresztes a külsőség felől indul – halálpontos gesztusokkal, mozgással, mimikával. Még arra is képes, hogy Ascher figurájából néptáncoljon jól (mondom, mintha láttam volna valaha is Aschert néptáncolni. Nem láttam. De most már el tudom képzelni, hogy kirakja a legényest. ) És aztán eljutott a belsejéig, bekebelezte. Fekete Ernő ezzel szemben belülről kezdhette, és fokozatosan lett ránézésre is egyre mátégáborabb.
Nyoma sincs epikus nehezéknek, érzékenyen emeli ki a csomópontokat, és úgy illeszti össze a jeleneteket, hogy a regényt ismerőben nem hagy hiányérzetet, a történetet nem ismerő pedig könnyen követheti a cselekményt. Az előadás a szerelmi szálakra koncentrál, Anna és a körülötte keringő két férfi mellett Kitty és Levin, valamint Dolly és Sztyepan kapcsolatán keresztül a szerelem különböző arcait mutatják meg. Nem kis részben tényleg az arcukkal, hiszen ebben a térben minden pillantásnak, minden arckifejezésnek súlya van. Nem könnyű ilyen közelségből hitelesnek lenni és mértéket tartani, nagy erénye az előadásnak, hogy ez sikerül. Gryllus Dorka nem alakítja Annát, hanem átengedi neki az arcát és magát, hogy láthassuk rajta az ellenállást, aztán ahogy megadja magát ennek a szerelemnek, az örömöt, a kétségbeesést. " Turbuly Lilla: Anna a szomszéd széken, "[…] bámulatos az a lényeglátó és fájdalomtudó dramaturgiai munka, amivel Balassa Eszter előolvasta a könyvet a társulat számára. Olyan igényesség, olyan nemesség ural minden jelenetet, még a rögtönözve beszúrt gorombaságok idején is, amire nem is nagyon vagyunk felkészülve.
Az évad legjobban várt bemutatója: Ascher Tamás Háromszéken, írta-rendezte Pintér Béla. Már a nézőtér is izgalmas volt a Katonában: amikor a bal első ajtajánál megjelent Ascher Tamás, voltaképp nem lehetett biztosan tudni, hogy ő ez vagy Keresztes Tamás?! Hebegek-habogok. Félelmetes ez az ember. Mármint Pintér Béla. Zseniális. Zseniálisan… szemét – jött ez most a lelki számra szertelenül és igazságtalanul. Azt egyáltalán nem gondoltam volna, hogy konkrétan megvalósítja a Heti Válasz koncepcióját. Az első félórában volt olyan pillanat, amikor megrémültem, hogy nem lesz-e ez bántó a határon túli színházi kollégák (vagy egyáltalán, határon túli magyarok) számára. Volt az első félórában olyan pillanat is, amikor attól tartottam, nem fog-e ez megmaradni egy szűken vett szakmai paródia szintjén. De aztán elmúlt az aggodalmam. Alighanem azért, mert Jordán Adél csodálatosan összetett szépségű figurája és játéka fölébe emelte az egészet a színházi közegnek, és kinőtt egy igazi dráma. Mindegy, hogy a szereplők konkrétan megnevezhetőek-e – én nem mindenkiről tudom, kicsoda, és nem feltétlenül mindenki valakicsoda –, de az biztos, hogy sok létező, jelenlévő és jelen nem lévő ember valós fájdalma épül bele a darabba, az előadásba.