Az ünnepek után, december 27-én meghalt. Hét éves kisfia elképesztő érettségről és emberségről adott tanúbizonyságot, amikor elhatározta, hogy júniusban egy 37 km-es túrát tesz a Yorkshire Dales nemzeti parkban édesanyja emlékére. A túrával adományt szeretne gyűjteni annak a hospice szolgálatnak, amelyik mindent megtett édesanyjáért. – Nagyon szomorú, hogy az édesanyám meghalt. Csak 49 éves volt. A hospice szolgálat segített anyának megbirkózni a rákkal, és segített nekünk, hogy anyu otthon lehessen az ünnepekre, hogy egy utolsó karácsonyt tölthessünk együtt családként. Szeretnék egy kis pénzt gyűjteni nekik, hogy így mondjak köszönetet – magyarázta vállalásának mozgatórugóit Jacob. Az édesapa, Andrew így emlékszik vissza feleségére: "Fantasztikus édesanyja volt Jacobnak. Sokkal jobb szülő volt, mint amilyen én valaha leszek. Mindig ott volt, amikor Jacobnak szüksége volt rá, még akkor is, amikor már rosszul volt. Neki köszönhető, hogy Jacob ilyen csodálatos kisfiú. Anyáknapjára MINDEN ELTÁVOZOTT ÉDESANYA EMLÉKÉRE... - YouTube. " ( leeds-live) Ez már túl sok volt élő adásban!
– a szeretetem örök. Csak annyit szeretnék üzenni Neked: ünnepeld az élet minden egyes pillanatát! Fejezd ki a Szeretteidnek gyakran, mennyire szereted őket! Tölts velük elég IDŐT, mert az emberi/rokoni/baráti kapcsolatoknál nincs fontosabb! Ezt az idézetet egyik kedves esztergomi Pilates-es Vendégem küldte nekem, a gyászhír hallatán – és én mélyen hiszem, hogy ez így is van: "Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben? In memoriam... (Nagytatám emlékére) - Gondolatok. " (Gárdonyi Géza) Ezúton szeretném megköszönni mindazt a szeretetet és támogatást, amit a Pilates-es csapatomtól, barátaimtól, családtagjainktól, gyülekezetünktől kaptam /kaptunk! Édesanyám, nyugodj békében! Szerető lányod: Simonfi Ágnes
Nálam bizonyítania kell annak az embernek, aki azt akarja, hogy kedveljem. Még egyszer nem vagyok hajlandó elviselni azt, hogy háttérbe szorítsanak. Csak olyan dolgokra fordítok energiát, amik előrébb visznek, nem pedig hátráltatnak. Olyan érzelmeknek engedek utat, melyek felrepítenek, nem pedig lehúznak. ÚTON ISTENHEZ - AZ EMLÉKEZÉS IMÁI. És olyan emberekhez ragaszkodom, akik teljes bizonyossággal tudják, hogy az életem részei akarnak lenni, és nem horgonyozok le olyan embernél, aki kevesebb, mint amit megérdemlek. A saját boldogságom rajtam múlik és ha valami probléma adódik az életemben, akkor arra előbb utóbb találok megoldást. Sokat hibáztam az életem során. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak. Ám tanultam a hibáimból. Legközelebb még okosabb és erősebb leszek, és nem hagyom hogy megtapossanak, megalázzanak, kihasználjanak, vagy azt mondják rólam hogy egy sarkon álló valaki! """""""
Reggel volt. A nap mosolygósan sütött be az ablakon, a madarak hangos dalra keltek, jelezve, hogy beköszöntött a tavasz. Bár, még hűvös volt és az eszterhélyon lassan csöpögött kis gödröcskét vájva a földön az olvadt hó. A tél ezáltal adta jelét, hogy még maradna, de egy harc kezdődött közte és a tavasz között. Végül is csak egyik maradhat és ezt mindketten tudják, ám a tél szeretne még egy keveset maradni, de nem lehet. Hiszen március vége van. Meghalt édesanyám emlékére. Lassan április. Édesanyám dudorászva lépett a szobámba, hgy felébresszen engem. Én pedig még aludtam volna, de látva a cikázó fényt, mely az ablakomon át szűrődött a szobám falára és földjére, jó kedvvel pattantam ki az ágyból. - Hogy őszinte legyek, én jobban örültem a tavasznak, mint a télnek, bár néha elszomorít, néhány dolog így is a szívembe mar, de talán a gyönyörű nap melege oldja ezt a fájdalmat. Valóban az emberek sokkal boldogabbnak látszanak. - Leszaladtam a konyhába, majd miközben az újságot olvastam és reggeliztem azon gondolkodtam, mit csináljak ezen a szombat délutánon?
Anyáknapjára MINDEN ELTÁVOZOTT ÉDESANYA EMLÉKÉRE... - YouTube
Izgatottan készült az útra velünk együtt. Október vége, vagy november eleje lehetett, kifogtunk négy csodálatos napsütötte késő őszi napot, amit Erdélyben töltöttünk. Minden nap, sötétedés előtt kerestünk a sátorozáshoz megfelelő helyet. Előfordult, hogy sötétedés után értünk valami tisztásra, ahol gyorsan felvertük a sátrat és csak reggel vettük észre, hogy tehén trágya tetején kempingeztünk. Megesett, hogy épp a hazai kolbászt falatozgattunk, amikor arra felé haladt egy, rossz arcú embereket szállító parasztszekér. Éjjel, felváltva őrködtünk, attól tartottunk, hogy éjjel visszajönnek a kolbászért. Nagyszebenben megcsodáltuk a város nevezetességeit. Anyukám meglepődve tapasztalta, hogy sok román szót megértett. A külvárosban megtaláltuk a szülőházát és ráakadtunk az egyik iskolatársára is, aki mutatott egy, abból az időből származó iskolai fotót. Az asszony félve állt szóba velünk, a Ceausescu éra alatt magyaroknak szállást magánháznál nem adhattak. 1930. okt. 26-án született, szombaton lett volna 83. éves.
Isten nyugosztalja. Végtelenül hálás vagyok a testvéremnek, mert anyukánknak nagyon sokat jelentett ez az út. Még a halálos ágyán is ezt emlegette. És ilyenkor iszonyatos fájdalmairól is megfeledkezett.