Ahol tavaly lépni sem lehetett tőlük, most akár egyet sem látni. Nem a szarkák tehetnek róla, ez a természet rendje: a rigók jönnek-mennek, az országos állománnyal nincs baj, az esetleges hiány lokális. A fekete rigó városainkban is tömegesen élő, kedvelt és közismert madár, már csak hangja, habitusa és szépsége miatt is nehéz nem felfigyelni rá. Aki pedig jobban megfigyeli környezetét azt is észreveheti, hogy számuk egy-egy területen igencsak ingadozó. Pár évig annyian vannak, télen-nyáron lépni alig lehet tőlük, majd egy időre mintha felszívódtak volna. A "nagy öreg" botcsinálta szakértők azonnal készek a válasszal is: a szarkák megeszik a fiókáikat, ezért ahol a szarkák feltűnnek, onnan a rigó kipusztul. Szarkák márpedig mindenhol vannak és egyre többen, a laikus elfogadja a magyarázatot, legfeljebb kicsit dörmög magában a szarkákról és szokásaikról. Eltűnnek, majd visszatérnek De közel sem erről van szó: A szarkák nem irtják ki a rigókat sem. Általános tendenciáról sem beszélhetünk, a »rigómentes időszak« teljesen természetes, időről-időre bekövetkező és lokális jelenség, a természet lüktetése, az élőlények kihívásokra adott gyors válaszai állnak a háttérben – mondja a -nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.
A legismertebb közülük talán a fekete rigó ( Turdus merula), amely nevével ellentétben nem mindig fekete - a fiatalok és a tojók inkább érdemelnék ki a barna rigó nevet. Érdekesség, hogy a fekete rigóink alapvetően költöző madarak, de a városokban - ahol télen is enyhébb az időjárás és több az élelem - gyakran áttelelnek. Fenyőrigó (Fotó: Orbán Zoltán) A fenyőrigó ( Turdus pilaris), bár ritkán hazánkban is költ, legkönnyebben mégis télen figyelhető meg. Ilyenkor a telelni érkező szürkésbarna fenyőrigók előszeretettel lakmároznak ugyanis nagy csapatokban a fehér és sárga fagyöngyön ( Viscum album és Loranthus europaeus), vagy a parkfaként gyakran ültetett nyugati ostorfán ( Celtis occidentalis). Szőlőrigó és énekes rigó (Fotó: Habarics Béla és Orbán Zoltán) Az egyetlen igazi téli vendég rigóink között a szőlőrigó ( Turdus iliacus), tőlünk északra fészkel, hozzánk október és április között érkezik. Nagyon hasonlít egy másik rigóra, ami viszont ritka nálunk télen. Ez a faj az énekes rigó ( Turdus philomelos), március és október között gyakran látható - és hallható - fészkelő madarunk.
Rigó (Turdus Linn. ) Az ide sorolt madarak a régebben külön családot alkotott és Sharpe szerint közel 600 fajt és alfajt magában foglalt rigó félék hez (Turdidae) tartoztak. Énekes rigó (Turdus philomelos) Valamivel kisebb termetű a fekete rigó nál. Hazánkban az erdők, parkok, nagyobb kertek gyakori költő madara. Hangja változatos, tagolt stófákból áll, melyeket általában többször megismétel. Táplálékát főként a talajon keresi. Énekes rigó / Turdus philomelos Február 21-ét írunk, elvileg még télnek kellene lennie, de számos dolog bizonyítja, hogy a tavasz idén nagyon korán beköszöntött. A kedvező időjárásnak köszönhetően, a tavaszi virágok sorra tárják szét szirmaikat. Énekes ~ (Turdus philomelos) Testhossza 23 centiméter, szárnyfesztávolsága 33-36 centiméter, testtömege 65-100 gramm. Háta sötétes olajbarna, hasa és a torka fehéres, a mellen rozsda sárga, szív- és csepp alakú sötét foltozattal. A szeme fölött világosodó szemöldökvonás látható, szárnya belül rozsdasárgás. A fekete ~ (Turdus merula) a madarak osztályának veréb alakúak (Passeriformes) rendjébe és a ~ félék (Turdidae) családjába tartozó faj.
Fekete associates Fekete name Professor fekete Einstein százéves elmélete szerint ha két fekete lyuk összeütközik és egyesül, a gravitációs hullámok olyan pulzálást bocsájtanak ki, amelyet ha megfelelő módon lelassítunk, a forgás és az ütközés egyfajta csiripelő, csipogó hangot ad ki. A LIGO kutatói is pontosan ilyen hangokat rögzítettek, amelyet most videóban is a nagyközönség elé tártak. A videó hangjai két fekete lyuk egymás körüli, egyre gyorsuló forgását és összeolvadását jelentik. A Discovery News információi szerint ez minden 15 percben megismétlődik valahol a világegyetem egy távoli területén. A hangoknak hála még azt is meg tudjuk állapítani, hogy a hullámok merről érkeztek a Föld felé: a louisianai állomás 7 milliszekundummal korábban rögzítette a csiripelést, mint a washingtoni Hanford állomás – így egyértelmű, hogy a jel valahonnan a déli félteke felől jött. Az edző és az anya (Befejezett) 15. 4K 1. 5K 235 Vladimir egyedül neveli kisfiát, miután vegre megszabadult erőszakos férjétől.
Nem úgy van most, mint vót régen Nem az a nap süt az égen Nem az a nap, nem az a hód, Nem az a szeretőm ki vót Aki vót az rég elhagyott Szebbre vágyott, mint én vagyok Szebbre vágyott, de nem kapott Még olyat se mind én vagyok. Azt gondoltam eső esik De csak a szemem könnyezik Az én szemem sűrű felhő Onnan ver engem az eső Hull elimbe hull a földre Hull a gyászos kebelembe Árkot most a két orcámon Mint a zápor az utcákon Azt gondoltam míg a világ Mindig ég a gyertyavilág De már látom elaluszik Halálomat sokan lesik Azér lesik halálomat Vegyék el a galambomat De én azér se halok meg Hogy a szivök szakadjon meg! Talán még a szám is tátva maradt. A meglepetésem oka az volt, hogy tinédzserként akkor szoktam énekelni, amikor egyedül voltam. Miközben anyám énekelt, rájöttem, hogy nincs titkom előtte. Mindent tud rólam. Hallott engem. Méghozzá annyiszor hallott, hogy megtanulta ezt a dalt. Aztán arra is rájöttem, hogy nemcsak hallott, hanem érzett engem legbelül. Amire azt hittem csak az enyém, valójában azon is osztoztam vele.