Menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat. A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az őt üldöző magyarok elé. Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra. Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult: - Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam! És íme, csoda történt ekkor. A monda szerint minden aranypénz kaviccsá változott. E vidéken e különös köveket a nép Szent László pénzének nevez. László megmenti a magyar lányt a kun vitéztől A magyarok erdélyben üldözték a fosztogató kunokat. László király csapatával rögtön le is vágott 4-et közülük, majd észrevett egy kun vitézt, amint egy magyar lányt hurcol magával a lován, Utána is eredt Szög nevű lován.
Látván hát a csodát, hogy tudniillik a boldog hitvalló testét isteni erő viszi ama helyre, ahová temetkezését maga választotta, Istennek hálát adva Istent dicsőítették. Mikor pedig az emberek nagy tömegben, hogy a tisztesség adóját leróják, részt vettek temetésén, valaki a körülállók közül azt mondotta, hogy a test bűzlik, noha mindenki más édes illatot érzett. Legott hátracsavarodott annak az álla, és nem tudta visszatekerni. Látta, hogy isteni bosszú büntette meg, s nyomorultan jajgatva kiáltozott: "Vétettem Isten szentje ellen! "; Szent László sírjánál földre borulva könyörgött az ő irgalmasságához, hogy meggyógyítsa. Erre leszakadt álla bőre és húsa, amely a hátához ragadt, és visszanyerte épségét, de állán a szakadt bőr sebhelye megkeményedett. Büntetve s gyógyítva mutatta meg tehát Isten, hogy egyaránt kell őt félni és szeretni. Szent Ferenc legenda Amikor Szent Ferenc egyik alkalommal Porziuncolában imádkozott, isteni megvilágosodás segítségével látta, hogy az egész kolostort bekerítették az ördögök, s mint valami hadsereg egységei, ostromra készen állnak.
A Képes krónika szerint 1077-ben, "amikor a magyarok meghallották, hogy Magnus (Géza) király meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy föl van ruházva a tökéletes virtusokkal, hite szerint katolikus, kiváltképpen kegyes, bőkezű adakozó, szeretettel teljes. Úgy ragyogott föl, mint köd közepette a hajnali csillag, mely elűzi a homályt; és miképpen a telihold világol a maga napjaiban, vagy amiképpen a nap ragyog: fény lett népének közepette. " A oldalon pedig az alábbi mondákat is olvashatjuk Lászlóról, aki négy évtizedes belső viszály után lett Magyarország királya, s kiváló uralkodói képességével, vitézségével kivezette a magyarságot a belső viszályokból és megmentette a külső ellenség támadásaitól. Szent László pénze A kunok éppen Kolozsvárott támadtak, a magyarok azonban megfutamították az ellenséget.
Ám a testvérek olyan jámbor életet folytattak, hogy egyikük révén sem tudtak behatolni az ördögök a kolostorba. Így vesztegeltek már ott jó ideje zsákmányra éhesen, amikor egy nap mégis megtörtént, hogy az egyik fráter megdühödött valamiért a másikra, s azon kezdte törni a fejét, mivel vádolhatná be testvérét, s miképpen állhatna bosszút rajta. Így aztán a bosszúálló gondolat kaput tart az ördögnek, s az fölhasználva az alkalmat, tüstént be is surrant a kolostorba, és nyakába ült ennek a fráternek. A gondos pásztor azonban, aki állandóan éberen őrködött juhai fölött, észrevette, hogy a farkas a nyájhoz férkőzött, és föl akarja falni juhocskáját. Azonnal magához hívatta tehát az említett frátert, s megparancsolta neki, hogy nyomban tárja föl a felebarátja iránt táplált gyűlölete mérgét, amely az ellenség karmaiba juttatta. A fráter megdöbbent, hogy a szent atya a lelkébe lát, s napvilágra hozta titkos gyűlölködését, beismerte bűnösségét, s alázatosan penitenciáért és bocsánatért esedezett.