A munkaközi szünetből legalább 20 percet a munkavégzés megkezdését követő 3 és 6 óra közötti időszakban kell kiadnia a munkáltatónak. A munkaközi szünet kiadásával kapcsolatos leggyakoribb kérdés, hogy mi tekinthető a munkaközi szünet részének és mi az, amit attól el kell különítenünk. Mosdó használat és cigarettaszünet Felmerülhet a kérdés, hogy a munkaközi szünet részének kell-e tekinteni azt az időt, amit a munkavállaló nem tényleges munkavégzéssel tölt. Egyes munkáltatók a munkaközi szünetbe beszámítják azt az időt, amit a munkavállaló dohányzással, illetve a mellékhelyiség használatával tölt. A két esetet mindenképpen meg kell különböztetnünk egymástól annyiban, hogy a mellékhelyiség használatának biztosítása mindenképpen hozzátartozik az egészséges és biztonságos munkavégzés körülményeinek biztosításához, így az a munkáltató kötelezettsége. Azaz, biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy minden munkavállalónak lehetősége legyen a mosdók használatá munkaközi szünet mértékétől és kiadásától független kötelezettsége munkáltatónak.
A törvényi szerinti munkaközi szünetnél hosszabb pihenőidőt csak a felek megállapodásával lehet alkalmazni. Ezért, ha az előbbi példánál maradva 30 perces szünetet kapna a munkavállaló, akkor ennek jogszerűségét alá kell támasztani a felek közötti megállapodással (pl. maga a munkaszerződés tartalmazza a munkaközi szünet mértékét). A törvény azt is előírja, hogy a munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben előbbi szabálytól eltérhet, de a legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kiadott részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie. A munkaügyi ellenőrzés a munka- és pihenőidőre vonatkozó valamennyi, munkaviszonyra vonatkozó szabályban előírt rendelkezés megtartására kiterjed. Ebből eredően a munkaügyi hatóság azt is ellenőrizheti, hogy a munkaközi szünetet az idézett szabályoknak megfelelő ütemezésben adta-e ki a munkáltató. Ez azonban megítélésem szerint nem csak a munkaidő-nyilvántartással igazolható, hanem más bizonyítási eszköz is szóba jöhet, így például a szünetrendről szóló munkáltatói utasítás, szabályzat, vagy a munkavállalók tanúvallomásával igazolható munkahelyi gyakorlat is.
Ebédidő és cigiszünet a munkajogban – a munkaközi szünet Az ebédidő és a cigiszünet munkajogi megítélése nagyon hasonló, hiszen valójában mindkét esetben munkaközi szünetről beszélünk. Mai cikkünkben röviden ismertetni fogjuk a munkaközi szünetre vonatkozó fontosabb rendelkezéseket. Mi mond a törvény? A jogszabály úgy rendelkezik, hogy a munkaközi szünet (tehát akár cigiszünet, akár ebédszünet) kötelező mértéke 20 perc, ha a napi munkaidő a 6 órát meghaladja 45 perc, ha a napi munkaidő a 9 órát meghaladja és a munkaközi szünetet legalább 3, legfeljebb 6 óra munkavégzést követően kell kiadni. Fontos szabály továbbá, hogy a munkáltató akár több részletben is kiadhatja a munkaközi szünetet, de legalább 20 perces minimumidő figyelembe vételével. Tehát amint látjuk, a munkaközi szünet pontos idejének kiadása – törvényi keretek mellett – a munkáltató joga. Kiemelendő, hogy a munkaközi szünet nem tartozik bele a munkaidőbe. A felek azonban megállapodhatnak naponta legfeljebb 60 perces munkaközi szünetben is.
Hiszen ilyenkor ezekre naponta 2-2 alkalommal kell, hogy sor kerüljön, mégpedig a munkaidő terhére, jelentős időt elvéve az érdemi munkától. Azonban, ha osztatlan munkarendben munkaközi szünetet kell kiadni, az épp úgy napi 2-2 előkészítést és lezárást eredményez. Ezért a munkaközi szünet kiiktatásával járó osztott munkaidő jellemzően nem csökkenti a munka hatékonyságát. Forrás: jogkovet
Így például köteles méltányosan figyelembe venni a munkavállaló magánérdekeit (méltányosság elve – Mt. 6. § (3) bek. ): például ha a munkavállaló reggel 6-ra jár dolgozni, és előtte nem tud étkezni, igen méltánytalan lenne, ha csak delet közelítően kapna először munkaközi szünetet (nem is beszélve e konstrukció munkaegészségügyi és munkavédelmi kockázatairól). Alapelvi kötelezettség még a joggal való visszaélés tilalma (Mt. 7. §), amely alapján a munkáltató nem gyakorolhatja visszaélésszerűen a munkaközi szünet kiadásának jogát. Például egy vezető és beosztott közötti konfliktus nem vezethet oda, hogy a főnök a beosztotton a munkaközi szünet számára kedvezőtlen időre való áthelyezésével torolja meg a sérelmét. Meg kell tartani továbbá az egyenlő bánásmód követelményét (Mt. 12. §), vagyis például a munkáltató nem teheti meg, hogy míg a munkavállalók jelentős része számára szabad döntést biztosít a munkaközi szünet letöltésének időpontját illetően, addig egy számára nem kedves vallást vagy etnikumot képviselő munkavállalónak – "szorosabb ellenőrzés végett" – pontosan előírja, mikor kell munkaközi szüneten lennie.
A pihenőidő ekkor is legalább nyolc óra kell, hogy legyen.