A Fehérvári úti piac bővítését 1998-ban határozták el. A beruházást az indokolta, hogy az 1977-ben átadott Halmos György által tervezett épületet a piac kinőtte, a kereskedelem átterjedt a környező járdákra is. felelős tervező: Kertész András Tibor - Kertész Építész Stúdió Kft. Fehérvári úti Vásárcsarnok. építész tervezők: Horváth Péter, Stummer Judit, munkatársak: Horváth Tibor, Erdei István tervezés/építés éve: 2003, 2007 fotó: © Molnár Emil → az épület a "hazai középületek" térképen itt! A Kertész Építész Stúdió egyszerű, nagy belmagasságú, fémvázas csarnokot tervezett a teraszok, valamint a piac által korábban elfoglalt közterek fölé, meghagyva a dél-budai vásárcsarnok piramis alakú szerkezetét. A régi fedett lépcsőket azonban – az eredeti tervekben is szereplő, de akkoriban nem engedélyezett – mozgólépcsőkkel váltották ki. Az új terek a piac spontán terjeszkedésének irányait követik, a tervezéskor a legfőbb cél a fennálló szituációhoz való alkalmazkodás volt. Az L-alakú csarnok két szárát nagy üvegfalak zárják le, a körítőfalakat helyenként teljes magasságban felnyitó üvegsávok, a tető alatt húzódó magas szalagablakok mind a közterület-jelleget erősítik, megidézve az épület régi jellegét.
A művelet során nem csupán egy az egyes csere történt, a teljes világítási koncepciót újragondoltuk: a vásárcsarnok világításának kialakítása régebben reflektorokkal, oldalról történt, ennek több hátránya volt. Túl azon, hogy gazdaságtalanul nagy teljesítményű reflektorokkal világítottak, a fő bajt mégis a foltos és túl árnyékos bevilágítás jelentette. Fehérvári úti vásárcsarnok nyitvatartása. Az oldalsó világítás további hátránya a vakítás, ami a felső szinteken zavaró, balesetveszélyes, és nem utolsó sorban igen lehangoló, kényelmetlen fényérzetet adott. A nehezebb utat választva arra jutottunk, hogy a teraszosan elhelyezkedő elárusító standokat felülről világítjuk meg. Ezt acélsodronyok alkalmazásával és az elektromos hálózat teljesen új kivitelezésével tudtuk megoldani, alpin munka segítségével. A feladat így bonyolult és veszélyes volt, mégis az egyetlen optimális és végleges megoldást biztosította az üzemeltető ( CSAPI - Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága) számára. A munkálatok befejeztével az eredmény természetesen szembeötlő volt.
Én a jól előkészített és gondosan végigvitt – nyilvános – pályázatok pártján vagyok. Csak ehhez egészségesebb közegre, nyíltabb légkörre lenne szükség, szakmán belül és kívül egyaránt. Amúgy jelen esetben az átépítés tervezője tényleg tisztelte a korábbi létesítményt. Az új csarnok korrekt, vannak ihlettel megoldott, érdekes részletei, de ennél sokkal többet nem nyújt, főleg a külsejét nézve. Belül még csak-csak segít a térstruktúra: a szűkös lépcsők helyett van mozgólépcső s az új galériákról enyhén lejtős hidak vezetnek a régi szintekre. De ennél tényleg nem több, mondhatni konzervatív modern épület. Fehérvári úti vásárcsarnok üzletei. Pedig lehetett volna csupán annyit, hogy az új galéria a sarok közelében fölmagasodik, kis kilátó lesz belőle, esetleg presszóval, a hatalmas légtérbe ez bőven belefért volna. Így hiányzik belőle egy csipet játék. Esetleg ilyen lehetett volna a sarok 45°-os lemetszése, utalva a régire. Vagy a hosszú homlokzatokon néhány helyen kilépni a monoton síkból. Vagy csupán az üvegtáblákba tenni néhol más üveget: színeset, vagy inkább mattra-fúttat.
Amúgy ezek ma is ott vannak. Kívül, a rendelő felől új ablakokkal tagoltan, belül meg szinte úgy mint régen. Merthogy mi történt most? A kispiacot a sarok felé terjeszkedően körbeépítették egy nagycsarnokkal. Fehervari uti vasarcsarnok. Kertész András Tibor építész pályázaton nyerte el a megbízást, majd a tervezés során komoly vitába keveredett Halmos Györggyel, a kispiac tervezőjével, aki szerzői jogaira hivatkozva maga szerette volna elvégezni az átalakítást. * Itt érdemes megállni kicsit. A szerzői jog kérdése annál égetőbbé válik, minél gyorsabb az építmények avulása. Józan paraszti ész szerint a szerzői jog a tervet, a tervrajzot illeti meg, hasonlóan a kottához és az írott szöveghez. A kész épület már a tulajdonos sajátja – az alkotót kifizette, azt csinál a házával, amit akar. Persze megkérdezheti az eredeti építészt, vagy megbízást is adhat neki az átalakításra – de erre kötelezni őt nem lehet. Más kérdés, hogy városképi jelentőségű helyekre mégis komoly, szigorúan vett szabályozás kéne, hogy lehetőleg igazi architektúra szülessen.
Az árnyékos és sokszor vaksötét részletek most fényárban úsznak és a teljes vásárcsarnok területe csalogatóbb és komfortosabb áruház benyomását kelti. További javulást eredményezett az álmennyezeti fénycsöves lámpatestek ugyancsak kis karbantartás-igényű lámpatesteinek cseréje. Fehérvári úti vásárcsarnok - funiQ. Ez több száz darab lámpát jelentett, ami a munkaszervezés és a kivitelezés szempontjából volt kihívás. Videó a vásárcsarnok világítás korszerűsítés utáni állapotáról:
Olyan az alakja, mint egy modellnek, de nem a diéta vagy a személyi edző, hanem a folyamatos szorongás miatt. 10 Galéria: Két nap, egy éjszaka Fotó: Xenix Filmdistribution Cannes-ban ünnepelték a filmet, de azért nem volt mindenki elájulva tőle. Akik fikázták a Két nap, egy éjszakát, elsősorban azért tették, mert szerintük Marion Cotillard egyszerűen túl szép az elgyötört gyári munkásnő szerepéhez. Aki szép, az ugye smink nélkül, tök egyszerű ruhában, zsíros hajjal is az, de egy színésznő attól színésznő, hogy ez ne befolyásoljon minket a film nézése közben. Cotillard pedig jó színésznő, így engem például egyáltalán nem zavart, hogy a napelemeket nem csak előnytelen külsejű emberek gyártják. Egy éjszaka - NOL.hu. A Két nap amiatt is nagyszerű, hogy nincsenek benne sem fekete-fehér helyzetek, sem fekete-fehér karakterek. Igen, sajnáljuk a főhőst, és drukkolunk neki, de közben azt is tudjuk, hogy ő volt az, aki hosszú időt töltött távol a munkahelyétől, miközben a többiek miatta is túlóráztak. Ez is olyan helyzet, amivel minden nap szembesülünk: szánjuk és próbáljuk segíteni a beteg, a kisgyerekes, a várandós, a magánéleti válsággal küzdő munkatársunkat, de nekünk is van életünk, aminek legalább egy kis részét szeretnénk nem munkával tölteni.
Cotillard jelenléte nélkül azonban jóval kevesebb lenne. Összességében tehát egy nagyon is emberi (és az európai művészfilmet sújtó előítéletekkel ellentétben nem csupán a kötött pulcsis Tarkovszkij-rajongók számára élvezhető) drámát kap, aki jegyet vált az immár sokadik Dardenne-remekre, mely mindamellett, amit eddig felfejtettünk, még egy fontos tulajdonsággal rendelkezik. Két nap egy éjszaka teljes film. Az érzelmi azonosulás révén képes végig fenntartani a nézői figyelmet, sőt, azon kapjuk magunkat, hogy fokozatosan egyre jobban izgulunk Sandra sorsáért, a hétfői szavazás határidejét lebegtetve lelki szemeink előtt. Pedig ez egy egészen mindennapos eset…
Sandra (Marion Cotillard) évekig dolgozott egy gyárban, de néhány hónapos betegszabadsága után főnöke lehetetlen feladat elé állítja: csak akkor jöhet vissza, ha rábeszéli kollégáit, hogy azok mondjanak le az év végi bónuszukról. A cég indoklása szerint nincs forrás egyaránt a bónuszokra és Sandra fizetésére. A gyenge, megalázott nő szembeszáll az őt elbocsátó vállalattal: a hétvégét kollégái győzködésével tölti, hogy félelmeit és saját korlátait leküzdve új emberként nézzen szembe hétfőn reggel a feletteseivel. Stáblista Szereplők: FABRIZIO RONGIONE MARION COTILLARD OLIVIER GOURMET Alkotók Rendező – JEAN-PIERRE DARDENNE, LUC DARDENNE Író - JEAN-PIERRE DARDENNE | LUC DARDENNE