Véleményük, reakciójuk kicsit marketing szagú néhány helyen, de lehetséges, hogy tudnak egy módszert, ami működik, bár azt nem osztották meg a nagyközönséggel ingyen, csak utaltak rá, hogy valamiféle diéta is van a dologban. Olyanról tudok, hogy az immunrendszer megerősíthető diétával, pl. a mesterséges élelmiszeradalékok mellőzésével, stb. Erről most itt nem kívánok szólni, hiszen egész tudomány épült már erre manapság. Vajon valami ilyesmi lehet a háttérben? Célom ezzela bejegyzéssel sok közül egy eset bemutatása volt. Az idézett szövegek eredetije megtalálható itt, akit érdekel: Miközben mindennapi életünket éljük, nagyon sokféle elektromos berendezést használunk. Ezek különböző frekvencián működnek, és különböző intenzitással sugároznak. Sugároznak, mind más szinten, de az általuk kibocsájtott sugarak bizony elhagyják a készülékeket. Cooltix - Puzsér Róbert - A Civilizáció Visszavág 2. // HUNGI. Mivel az emberi agy és az idegrendszer elektromos elven működik, ezért a készülékekből kiáramló elektromosság kapcsolatba léphet az emberi szervezettel.
Pályáját a kollektív tabuk felmondására tette fel, a kritikusi tevékenység körét az elmúlt tíz év során messze tovább tágította annál, mint ahol a színházak és koncerttermek falai húzódnak. A provokatív szabadgondolkodó nem csak írásaival vagy rádió- és tévéműsoraival ostromolja a nyilvánosságot, de élő fellépései alkalmával is előszeretettel mozgósítja közléskényszerét. Bevallása szerint nem zavarja, ha a közönség jól érzi magát, stand-upjainak célja azonban nem a szórakoztatás, hanem egy katartikus, szellemet és lelket egyaránt megmozgató, rendkívül intenzív élmény kiváltása. Előadásai a helyszín elhagyása után még napokig visszhangzanak a közönség tagjainak fejében. FESZTBOOK Magazin - A Civilizáció Visszavág - Puzsér Róbert egész estés műsora. Az előadás időtartama kb. 2x50-55 perc, 1 szünettel Időpont: 2016. 10. 17. - 19:30 Helyszín: Corvin Dumaszínház Cím: 1082 Budapest Corvin sétány 1/b, Magyarország Jegyár: 1800 Ft-tól - 3600 Ft-ig Leírás Puzsér Róbert kritikus és közéleti személyiség, a hazai nyilvánosság összetéveszthetetlenül egyedi stílusú, kérlelhetetlenül őszinte, ellentmondásos érzelmeket keltő alakja.
Gary szerencsés volt, mert hamar felfedezte a pozitív eredményeket a felépüléshez vezető útján. De megvolt az elszántsága, hogy napokig kitartó legyen úgy is, hogy nem érezte magát valami jól, azzal a tudattal, hogy a segítségünk nélkül is tudnia kell, hogy mit tegyen azokon a napokon. Ezek a képességek - az elszántság, hogy jól érezze magát (az energia ami fejleszthető) és a tudatosság, hogy felismerje a gyógyító tevékenységeket - egyedülállóan, sokkal fontosabbak mint minden más gyógyító folyamat önmagában. Ez azért van mert ezek nem csak alapvetően segítik Gary gyógyulási folyamatát, hanem fokozatosan alakítják át a betegség stresszét magasabb tudatosságba és más magasabb energiaképességekké, amiket rtikán tapasztalnak meg még azok is, akik mindig jól érzik magukat. Még az egészségügyi kiívások, vagy karmák is használhatóak az öntudatosság növelésére. A szövegtől okosoabbak nem sokkal leszünk, esetleg tapasztaltabbak. Ez a pár kialakított egy energia tudatossági iskolát, ami akár lehet egy a sok közül.
daganat, depresszió, stb. Ezek között összefüggést találni, bár nem lehetetlen, de úgy tartják, hogy egyértelműen nem lehetséges. Mitől ez a nagy ellentmondás? Mint a világ legtöbb területén, itt is a fő ok a Pénz. Hiszen az elektromosság és a frekvenciavagyon egy nagyon hatékonyan és profitábilisen kiaknázható erőforrás. Nem elfelejtve azt a tényt, hogy használatukkal az emberi élet komfortszintjét drasztikus mértékben lehet növelni (érzékenység esetében meg csökkenteni). Tehát, ha kimondanák pl. a mobiltelefonok használatának veszélyét, akkor az jelentős üzleti érdekeket sértene, valamint a nemtörődöm vagy (még) nem érzékeny felhasználók felháborodását váltaná ki. A távvezetékek esetében drasztikus átépítésre lenne szükség, több jelenleg lakott terület válna tiltott zónává, illetve városokban még az épületek is útban lennének, ha egy, a kutatások mai állása szerint hosszú távon sem káros határértékrendszert állítanának fel. Bevezetésnek nagyjából ennyit, konkrét esetek, további szakmai tények később.
Meg még film noir is, akció is, kémfilm is, thriller is, a pszichologizáló karakterdrámai szálról nem is beszélve, mindezt pedig erotika és erőszak, valamint virtuóz, gazdag zene fűszerezi – előre szóltam, hogy ez a film mindenkinek ad valamit. És nemcsak a különböző filmműfajok rajongóinak. A Ruben Brandt, a gyűjtő a felsoroltak mellett művészettörténet-sűrítmény és ihletett, rajongó, de közben teljesen individualista szerelmeslevél az alkotóművészet valamennyi ágának. Nem kell aggódni, ez utóbbi mondatot kifejtem. Az első felét talán úgy tudom leginkább kibontani, ha azt mondom, én ugyan öt évig tanultam művészettörténetet, mégis azt mondanám, hogy a Ruben Brandt, a gyűjtő mélyelemzésével és referenciáinak felfejtésével nyugodtan kiváltható lenne a művészeti iskolák utolsó évi művtöri-anyaga moderntől posztmodernen át kortársig. Rendhagyó tárlatvezetés. Adott egy férfi, aki álmodik. Leginkább festményekkel. Próbálja megfejteni a dolgot, de beletörik a bicskája, hiába dolgozik ő maga is lélekturkászként - olybá tűnik, könnyebb mások fejében megtalálni a gebaszt, mint a sajátjában.
Ruben brandt a gyűjtő port Ruben brandt a gyűjtő A Ruben Brandt az álmodozók filmje, azoké, akiket furának, elvontnak, különcnek neveztek a gimiben, ha már nem korábban, és azóta is. A csendben molyoló alkotó lelkeké, az érzékenyeké, a csendeseké, vagy éppen a közléskényszertől túl hangosoké – nem az üres, brahiból harsányaké, az nem ugyanaz. A korszerűtleneké – mert a korszerűség, legalábbis a nagy trendeket nézve egyre inkább a műveletlen sudribunkósággal egyenértékű, ez a film meg olyan dózisban tartalmaz finom utalásokat, érzékeny főhajtásokat a képzőművészet, a dizájn, az építészet, a film – A keresztapa és Tarantino is feldereng -, és úgy általában a művészet nagyjai előtt, hogy az említett szerelmeslevél-gondolatot már aligha kell ezután magyaráznom. Ehhez köthető a film egyik negatívuma: amilyen csodálatos ez a sűrűség, olyan sok is, egy nézésre gyakorlatilag nem befogadható mennyiségű információt zsúfoltak a filmbe. Ez persze, valójában nem hiba, sokkal inkább a film kultstátusza felé hathat, ha a sokadik nézésre is újabb és újabb rétegeit lehet felfejteni a film szövetének.
És itt most nem csupán az animációra gondolok, amely már önmagában egyedi és lenyűgözően szürreális a maga nemében, de a tempó, melyet diktál a rendező olyan észvesztő futamot szolgáltat, hogy nehéz nem belehabarodni. Dinamikus akciójelenetek sorjáznak (van itt minden autósüldözéstől kezdve fegyverharcon át minden), amelyeket öröm nézni, de az ezeket összekötő jelenetek mindegyikében is olyan szellemességet, játékosságot, kreativitást véltem felfedezni, amely ismét ráébresztett arra, hogy a mozgókép az egyik legcsodálatosabb történetmesélői eszköz, amelyet valaha feltaláltak. Legyen szó akár egy-egy relatíve nyugodtabb pillanatról, mint a Piroska és a Farkas terápiaként való felhasználása az erdőben, vagy a Mimit üldöző nyomozó elmélkedős jelenetei. Mind izgalmas ilyen vagy olyan okból kifolyólag, mindre jut valami jópofa geg és szokatlan megoldás. Megtalálják a helyüket a műfaji klisék is, de ezek a klisék sem válnak fárasztóvá, inkább szórakoztatónak bizonyulnak. Más kérdés, hogy tipikusan olyan film a Ruben Brandt, a gyűjtő, amely mindenképpen igényel egy második megtekintést pontosan azért, mert annyira sűrű és annyira sokrétűnek hat (utalásokkal, mindennel együtt), hogy egészen biztosan maradna felfedeznivaló egy újabb körre is.
A Ruben Brandt az álmodozók filmje, azoké, akiket furának, elvontnak, különcnek neveztek a gimiben, ha már nem korábban, és azóta is. A csendben molyoló alkotó lelkeké, az érzékenyeké, a csendeseké, vagy éppen a közléskényszertől túl hangosoké – nem az üres, brahiból harsányaké, az nem ugyanaz. A korszerűtleneké – mert a korszerűség, legalábbis a nagy trendeket nézve egyre inkább a műveletlen sudribunkósággal egyenértékű, ez a film meg olyan dózisban tartalmaz finom utalásokat, érzékeny főhajtásokat a képzőművészet, a dizájn, az építészet, a film – A keresztapa és Tarantino is feldereng -, és úgy általában a művészet nagyjai előtt, hogy az említett szerelmeslevél-gondolatot már aligha kell ezután magyaráznom. Ehhez köthető a film egyik negatívuma: amilyen csodálatos ez a sűrűség, olyan sok is, egy nézésre gyakorlatilag nem befogadható mennyiségű információt zsúfoltak a filmbe. Ez persze, valójában nem hiba, sokkal inkább a film kultstátusza felé hathat, ha a sokadik nézésre is újabb és újabb rétegeit lehet felfejteni a film szövetének.
Én, bevallom őszintén felét nem értettem, de azoknak üzenem, akik esetlegesen aggódnának amiatt, hogy ez levonna a mű értékelhetőségéből: nem számít, éppen érted-e vagy sem, milyen festményt idéznek meg, az élmény akkor is különleges lesz. Részben azért, mert alapvetően akciófilmes dramaturgiával dolgozott a rendező és a heist-filmek egyes elemeit emelte be alkotásába és azokat bolondította meg a maga festészet iránti elkötelezett rajongásával. Mintha egy Lynchbe fojtott Ocean's Eleven -t néznénk rajzfilm-változatban, sármos Clooney és bandája helyett egy csapat misfittel. Krstic persze Soderbergh-gel ellenben nem egyetlen nagy akcióra összpontosít és nem azt készíti elő, hanem sok kicsi küldetést, tolvajlást sorakoztat fel. Rubenék minden akciója tartogat valami vizuális furfangot, ahogy a cselekmény maga is igyekszik fordulatokkal örvendeztetni a befogadót. A másfél órás játékidővel bíró film egy perc nyugtot sem hagy az embernek, folyamatosan támadja (nem tolakodón, inkább elegáns lelkesedéssel) az érzékszerveket és szinte minden egyes képkockára jut valami ínyencség.