Közigazgatás Péntektől parkolási díjat kell fizetni a budapesti Infopark környékén MTI Kép: Unsplash 2022. június 28. Azt írták: július 1-től díjkötelessé válnak az Infopark önkormányzati tulajdonú útjai, a Magyar Tudósok körútja, a Feketeházy János utca, a Hevesy György utca, az Egyetemisták parkja, valamint Lágymányoson az Egry János utca és a Bertalan Lajos utca. Augusztus 1-től Szentimrevárosban a Tas vezér utca-Villányi út-Balogh lejtő-Somlói út-Alsóhegy utca-Villányi út-Budaörsi út-Nagyszőlős utca-Ajnácskő utca-Hamzsabégi út-Bartók Béla út-Ulászló utca által határolt területen lévő kerületi fenntartású utak válnak díjkötelessé. Az önkormányzat felhívta a figyelmet arra, a Somlói út nem lesz az övezet része. Az új várakozási övezetben a lakossági engedéllyel rendelkezőknek a parkolás ingyenes, az új lakossági engedélyek kiváltására június 16-tól van lehetőségük az ott élőknek. Közölték azt is, hogy online ügyintézés esetén a várakozási hozzájárulások kiváltása szeptember 30-áig ingyenes.
Az MCC egyedülálló tehetséggondozási programot kínál a fiataloknak, amelynek központi eleme a kiscsoportos, az egyéni fejlesztést előtérbe helyező oktatás, valamint a diákok igényeit figyelembe vevő hatékony közösségépítés és közösségszervezés. E célok megvalósításához kell igazodnia az MCC működésének otthont adó épületeknek is. Az MCC képzései 2021-ben tizenhét, a következő öt évben pedig összesen harmincöt településen válnak elérhetővé a magyar fiatalok számára az általános iskolás kortól az egyetem befejezéséig, sőt, azon túlnyúlóan is. A szakmai és infrastrukturális fejlesztéseket követően 3500 általános iskolás, 4000 középiskolás, 1500 egyetemista és 500 további fiatal, vagyis közel 10 000 magyar diák vehet részt az intézmény nemzetközi szintű programjaiban.
A ház liftes, lépcsőház rendezett, biztonságos. A ház 1969-ben épült, jó állapotú. A ház környezetében a kutyasétáltatós Fenekeltlen tó, Allee, piac, és az egyetemek egy jó séta távolságra vannak. A társasház az irodai, rendelői tevékenységet nem tiltja. A lakás ajánlható lakáscélokra, modernizálás után, kifogástalan lokációban, nagyon hangulatos kényelmes otthonná tehető. Tulajdonképpen igények szerint, de higiéniás festés utánis a lakás használatba vehető. A lokáció miatt a lakás rendkívül alkalmas befektetési célokra. Ajánlható fiataloknak, mérete miatt összeköltözőknek, családoknak gyereknevelésre. A lakás ára 70. 900. 000 Forint 887. 500Ft/nm. Rendkívül mérségkelten irányár, szinte fix. Startapro_8067357 március 18. Létrehozva március 18.
Al-Kindi és al-Biruni alapján három lehetséges forrás létezik a "Damaszkusz" kifejezésre az acél vonatkozásában: A leggyakoribb magyarázat szerint az acél Damaszkuszról, Szíria fővárosáról és az ókori Levant egyik legnagyobb városáról kapta a nevét. Utalhat közvetlenül Damaszkuszban készült vagy eladott kardokra, vagy csak a tipikus minták aspektusára utalhat, összehasonlítva a damaszkuszi szövetekkel (amelyeket Damaszkuszról is neveztek). [9] [10] vagy valóban szárból áll. a "damas" gyökérszóból. A tégelyes "damaszkuszi" acél fémszerkezetek [6] alapján történő azonosítása nehézkes, mivel a tégelyes acélt nem lehet megbízhatóan megkülönböztetni más acélfajtáktól egyetlen kritérium alapján, ezért a tégelyacél alábbi megkülönböztető jellemzőit kell figyelembe venni: Közeli kép egy 13. századi perzsa kovácsolt damaszkuszi acélkardról Makroszkópos metszet tégelyacélból (balra) és hamis színű címkézés (jobbra), amely keményfémképző elemekben (CFE) gazdag tutajokat mutat be, amelyek csomósodott cementitgömbökhöz, valamint elvált cementitgömbökhöz vezetnek.
A damaszkuszi acél a Közel-Keleten kovácsolt kardok pengéinek acélja volt, amelyet Dél - Indiából importált wootz - acél [1] tuskóiból készítettek, vagy Srí Lanka - i [2] vagy az iráni Khorasan - i termelési központokban készítettek. [3] Ezekre a kardokra jellemző a folyó vízre emlékeztető sávozás és foltosodás, néha "létra" vagy "rózsa" mintázattal. Az ilyen pengékről azt mondták, hogy szívósak, ellenállnak a törésnek, és éles, rugalmas élre csiszolhatók. [4] A Wootz (indiai), a Pulad (perzsa), a Fuladh (arab), a Bulat (orosz) és a Bintie (kínai) mind a történelmi ultramagas széntartalmú olvasztótégely acél nevei, amelyekre a karbid szegregáció jellemző. A "Damascus Steel" név eredete vitatott: al-Kindi (teljes nevén Abu Ya'qub ibn Ishaq al-Kindi, i. e. 800-873 körül) és al-Biruni (teljes nevén Abu al-Rayhan Muhammad) ibn Ahmad al-Biruni, i. 973 - 1048 körül) mindketten olyan tudósok voltak, akik a kardokról és a kardokhoz készült acélról írtak, felületük megjelenése, a gyártás vagy kovácsolás földrajzi helye vagy a kovács neve alapján, és mindegyik megemlíti " bizonyos mértékig damaszcén" vagy "damaszkuszi" kardok.
Más feljegyzések azonban arról is tanúskodnak, hogy a felhevített acélötvözethez kis mennyiségű üveget is hozzáadtak, amely aztán a különféle szennyeződéseket magához vonzva kiült az acélfelületre. Ezáltal különlegesen tiszta acélhoz juthattak hozzá a kovácsok. Kemény és mégis rugalmas A damaszkuszi acél azért volt igen értékes, mert két, egymással összeegyeztethetetlennek tűnő tulajdonságot volt képes magába olvasztani: egyrészről roppant erős volt, másrészről igen hajlékonynak is mutatkozott. Hajlékonyságáról is születtek legendák: e szerint a kard végét akár markolatig is vissza lehetett hajtani anélkül, hogy a kardlap eltörött volna. Hogy ebből mi igaz, rejtély, de a mostani vizsgálatok talán a hajlékonyság rejtélyét is képesek lesznek megoldani. Persze nem mindenki hisz ebben: John Verhoeven, az amerikai Iowa State University professzora ugyancsak kételkedik Paufler állításaiban: szerinte a valódi keménységet adó cementit rudak a széncsövecskék nélkül is elegendőek voltak ahhoz, hogy egy roppant erős és rugalmas kardot tudjanak gyártani.
Verhoeven egyébként jó öt évvel ezelőtt már egyszer bejelentette, hogy megtalálta a damaszkuszi acél titkát, sőt egy falusi kováccsal összefogva utángyártottak is néhány példányt az erős és rugalmas kardból.
Rendkívül erős, ugyanakkor rugalmas és borotvaéles – ezek az egykor világhírű damaszkuszi acélpenge tulajdonságai. Ettől rettegtek egykor a Szentföld felszabadítására induló keresztes lovagok, mivel az arabok e pengékkel valósággal kettészelték az ő kardjaikat. Német kutatók most mikroszkopikus vizsgálatokkal próbálják megfejteni a damaszkuszi penge titkát. A római Szentszék ösztönzésére Európa uralkodói összesen kilenc keresztes hadjáratot szerveztek 1095 és 1291 között a Szentföldet megszálló moszlimok ellen. A gyors és könnyű győzelem reményének többek között éppen a damaszkuszi acél vetett véget, ami ellen rendre alulmaradtak a keresztesek – idővel szinte misztikus rettegés kerítette hatalmába őket az arab harcosok gyilkos kardjának hírére. A damaszkuszi penge egyszerre volt rendkívül szilárd, ugyanakkor rugalmas. E nem mindennapi tulajdonságát különleges anyagának és előállítási módjának köszönhette. A feljegyzések szerint a kilencszázas években készítették az első példányait. A gyártáshoz szükséges alapanyagot – az átlagosnál magasabb széntartalmú vasércet – Indiából szállították Damaszkuszba, ahol aztán feldolgozták.
Most megkülönböztetésül az ilyen kirakott diszítményt tausziának szokás nevezni. A franciák a tausziát ugy nevezik damasquinure (l. o. ), azaz damaszkénszerü. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
Abban azonban egyetértenek a tudósok, hogy a félelmetes kardot valamikor Kr. u. 900 körül kezdhették el gyártani, és különböző okokból 1750 körül tűntek el a fegyverpiacról. Eredetileg egyébként nem a mai Szíria területén gyártották a különleges acélt, hanem valahol Indiában vagy Sri Lankán, és innen kerülhetett aztán a későbbi fegyvergyártó-központba, Damaszkuszba. Hogy 1750 körül mégis eltűnt a fegyverkovácsok műhelyeiből, annak az lehetett az oka, hogy a gyártáshoz szükséges ércbányák kiürültek, és az alapanyagot igen messziről kellett volna a műhelyekbe szállítani. A kovácsolás pontos leírása ráadásul egyáltalán nem őrződött meg, mivel a kovácsok egymás között csak szájhagyomány útján adták tovább a különleges technikák részleteit. Egyes feljegyzések arra is utalnak, hogy a felhevített acéldarabot mindenféleképpen egy fiatal vörös hajú fiú vizeletébe kellett volna mártani, és az acélkard ettől nyerte volna el előnyös tulajdonságait. Nem kevésbé "tudományos" jellegű leírások szerint a felhevített acélt egy olyan kecskébe kellett beledöfni, amely semmi más nem evett, csak páfrányt.