Megjelent: 2017. augusztus 2. Kategória: Hangos mese, Mese, Skolik Ágnes A mese meghallgatható itt: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy udvarocska, benne egy kis kerti tóval. A kicsiny tó partján szép virágok nyíltak, a fehér köveken szivárványosan csillogott a víz, melyet a szökőkút köpött oda. Az egyik kövön üldögélt Lala, a béka. Süttette a hátát a nappal, és közben csodálta a szökőkútból aláhulló vízcseppeket. A nagy csodálkozásban azt sem vette észre, hogy az udvarba leszállt egy piros lábú, piros csőrű, hófehér gólyamadár, és egyenesen a kerti tó felé lépked! Arra eszmélt csak fel, amikor Zizz a légy körözni kezdett a feje körül. – Na, most elkaplak! Gólyás mese ovisoknak – Itt találod a meséket! – Ingyenes nyereményjátékok, lottószámok, vetélkedők egy helyen. – gondolta Lala, és követni kezdte szemével Zizz röpködését. Ahogy a fejét tekergette, meglátta Pirost, a gólyát. – Jaj, ő meg engem akar megenni – gondolta, és hirtelen leugrott a kőről. Igen ám, de az ugrást elvétette, és egyenesen a tó mellett álló öntözőkannába pottyant. Ami egyfelől szerencse volt, hiszen Piros onnan nem tudta kivenni, de szerencsétlenség is, hiszen Lala nem tud kimászni onnan!
-- Óvatosan, csendesen, vitorlázó repüléssel, hirtelen kell lecsapni az áldozatra. Ott egy béka, mutasd meg fiam, mit tanultál! S a kis gólya ügyesen, követve papája tanítását, kapta el az éppen vízbe ugrani készülő varangyos békát. -- Ne nyeld le rögtön! Emelkedj fel vele a magasba! Élvezd a vadászat gyönyörűségét! -- termett mellette gólya mama. Mire eljött az ősz vége, a két kis gólya sok mindent elsajátított a két szerető, gondos szülőtől. Az augusztus 20-i nap, különleges nap, mindenki számára. A búcsú napja volt ez minden évben, akkoriban. Akkor mindig feszültek voltak és állandóan, fejüket oldalra biccentve, az eget kémlelték. Játék gólyával, ami fejleszti a finommotorikát. Általában dél körül aztán megjelent egy nagy sereg gólya, egész magasan, alig észrevehetően. A mi madaraink ekkor, búcsúzóul, hangos csőrcsattogtatásba kezdtek, perceken keresztül, ahogy szokták, hosszú nyakukat hátrahatják a hátukra, magas hangon kelepelve, majd előrehajtva már mélyebb és lassúbb kelepelést hallatnak, variálva ezt szárnysuhogtatással. Végül aztán szárnyra kelve egy pár búcsúkört tettek lakhelyük és házunk felett és dugóhúzó mintájára felemelkedtek a többi közé akik addig ott köröztek, majd délkelet felé elvonultak.
-- Gyertek gyorsan nézzétek meg! -- s ahogy mentek az udvarra, már hallották a kelepelésüket. -- Kelep, kelep -- csattogott a gólya papa hosszú csőre -- köszöntelek benneteket. Megérkeztünk. Szívesen fogadtok ugye most is? -- Örülünk, hogy újra itt vagytok. -- köszöntötték őket. -- No apjukom -- szólt a gólya mama --, nagytakarítással kezdjük. Úgy is volt. Nagy gonddal tettek, vettek a fészekben. Javították ott, hol a szél, eső megtépkedte. Takarítás után friss szénával, tollakkal bélelték. -- Szép tiszta, takaros lett az otthonunk. -- nézegették elégedetten. -- Úgy érzem hamarosan lerakom a tojásokat. Gulyas mese ovisoknak youtube. Fel kell készülnünk a költésre. -- mondta gólya néni és vágyakozva gondolt születendő fiókáira. Amikor megtojta tojásait, mind a ketten, türelmesen melengették testükkel. Egyik nap a gólya papa, ahogy ült a tojásokon, halk kopogást hallott, mely egyre erősödött. Mire gólya mama hazaért, már a fiókák gyenge hangját is lehetett hallani, amint társalogtak egymással: -- Kop, kop, nagyon szűk a hely idebent, igyekszem kifelé.