A hasonló hangulatot megirigyelve Anglia is szeretett volna összehozni egy tipikus északi nyomozós krimit, sikerült is a Broadchurch -el, de annak ellenére, hogy ilyen hibátlan alkotásokról beszélünk, mely egytől egyig képviseli a "nordic" hangulatot, egy valamiben A híd igazán kiemelkedő: a karakterek háttértörténetének megformálásában. Az egész cím onnan indul, hogy a Koppenhágát és Malmöt összekötő Öresund hídon történik egy gyilkosság, és a későbbiekben is nagy szerepe lesz ennek a hídnak – a záró képsoroknál kiváltképp -, így ennek jelentőségét képtelenség más nemzeteknél visszaadni. A főhősnő, a svéd Saga Norén a legegyedibb karaktere ennek a világnak, ugyanis egyértelmű autisztikus vonásai nagyban segítik őt, hogy ennyire sikeres nyomozó lehessen. A híd 1-4. évad - kritika. Egyébként a főhősnőknél jelen lévő hasonló pszichológiai betegségek nagyon népszerűek a sorozatokban, mivel ezáltal lehet a képességük kvázi "természetfeletti", így nem csoda, ha a nemrég kezdett Homeland hetedik évadában is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek majd a főhősnő, Carrie Mathison (Claire Danes) bipoláris személyiségzavarára, mely önmaga elmondása szerint is áldás és egyben élete megkeserítője.
Az első gyilkosságot hamarosan újabbak követik a határ mindkét oldalán, ahol már így is teljes káosz uralkodik az illegális bevándorlók, a drogkereskedelem, az erőszak és a prostitúció miatt. Évadok: Stáblista:
Hiszen ahogy az északi nyomozós sorozatoknál már megszokhattuk, azok az állítások itt is igazzá válnak. Mindegyik nyomozó saját sorstragédiával kerül be a történetbe, amikről szépen lassan az ügyek megoldása során – vagy azzal párhuzamosan – lerántják a leplet. Ezek olyan életesemények, melyeket a szereplők képtelenek kezelni, mert annyira nagy hatással voltak életükre (pl. egy gyermek halála, az egész család elvesztése, egy testvér öngyilkossága). A híd. Olyan súlyos és megterhelő történeteket meséltetnek el az aktuális évadok szereplőivel, hogy ez a nyomasztó hangulat nem csak egyszerűen a tájon, hanem a karakterek arcvonásain is kirajzolódik és ettől olyan zseniális ez a sorozat. Nem csak a tájra kivetülő lélek, ami beránt minket ebbe a szörnyen szomorú világba, hanem az ezek mögött meghúzódó lassú kiteljesedés, melyeknél mindig ott van Saga, mintha ő maga lenne a "cselekvő sors", aki nem hagyja azokat az embereket szenvedi, akik fontossá váltak számára az évek során. Nagyon nyomasztó, de épp ezért olyan felszabadító volt ezt a sorozatot nézni hétről hétre, hiszen sikerült elérniük, hogy érdekeljen minket a szereplők sorsa, és bár a nyomozások eléggé szövevényesnek tűntek, mindig okosak voltak és tök jó "összeesküvés-elméletek" születtek, amik végül igazzá is váltak.