Jékely Zoltán: A három pillangó Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben. De hirtelen beborult az ég, közeledett a vihar. - Repüljünk haza - mondta a sárga pillangó, s ijedten pergette szárnyát. - Minél gyorsabban - mondta a piros is, a fehér is, s elindultak gyors szárnyalással. Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt, s egyre vizesebb lett a szárnyuk. De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban s jobban szakadt. - Menjünk a sárga tulipánhoz - mondta a sárga pillangó -, az majd bebocsát. S a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki: - Kis Tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől. De a tulipán így felelt: - A sárgának meg a pirosnak szívesen kinyitom, de a fehérnek nem. Erre a sárga meg a piros pillangó összenézett, majd így felelt a szívtelen tulipánnak: - Ha fehér testvérkénket nem bocsátod be, mi is kint maradunk!
Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső. Süss fel nap, süss fel nap, Szárogasd meg szárnyamat, Nyisd ki a virágokat! - könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította. S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, mígcsak le nem nyugodott a nap. Itt Jelentkezhetsz a Hogyan legyek büszke szülő? ingyenes mini sorozatra amiből megtudhatod, hogy: -Mitől fejlődik jól a gyermeked beszéde? -Hogyan alapozhatod meg a gazdag szókincs kialakulását? -Melyek a legjobb beszédfejlesztő mondókák?
Bővebb ismertető Gyermek- és ifjúkorom olvasmányélményei máig meghatározó erővel bírnak gondolkodásomra. Az életet akkor még nem előemésztett szakirodalomból próbáltuk megtanulni, így a sikerről is más fogalmaim voltak. Ebből fakadt, hogy az olvasott könyvekben leírtak, biztos támpontot jelentettek számomra a világ megértésében. Tisztán emlékszem, hogy Karinthy Frigyes "A cirkusz" című novellája érlelte meg bennem, hogy van abban valami tragikusan szép, amikor a rengeteg kanyar és forduló után a kívánt helyre való megérkezés dalt fakaszt az ember szívében. Hittem ezeknek a biztos támpontoknak a létezésében és megingathatatlanságában. Úgy tekintettem rájuk, mint a bibliai tízparancsolatra. Ez felnőttként sem ingott meg bennem, legfeljebb új ismeretekkel bővülve formálódott, amelyeket már a bejárt utamon megtapasztalva, megélve és átélve szedtem fel. Így értettem meg azt is, hogy az életben, a nagyon akarás esélyt teremt arra, hogy az ember elérje a kívánt koordinátákat. De a történet itt még nem fejeződik be, sőt a továbblépés nemegyszer innen válik igazán nehézzé.