Mondhatjuk erre nyugodtan, hogy Háfra saját maga helyezte magasra a lécet, és ilyen berobbanás után szoknia kell, hogy mindig többet és többet várnak tőle. Magyarországon azonban kevés a türelem és a tolerancia egy-egy botlás vagy tartós formahanyatlás kapcsán, így akire erős reflektorfény vetül, nem tud elrejtőzni az árnyékba, hogy csendesen összekapja magát, rendezze a sorokat, és megtalálja a módot a visszatérésre. Kábítószer-kereskedő hálózat vezetőjére csapott le a rendőrség - fotók - Blikk. "Túlhájpolásban" világsztárok vagyunk mi, magyarok – beleértve természetesen magunkat, a sajtó munkatársait is. Szeretjük a sikert, a csillogást és az eredményeket, és még az sem int óvatosságra minket, ha olyan győzelmeket ünneplünk a kelleténél nagyobb körítéssel, amelyeknek a jelenben még sokkal kevesebb jelentőségük van, és csak a jövő dönti el az értéküket. Ha eddig nem voltam érthető, konkrétan arra az általános hurráhangulatra utalok – beleértve szinte az összes csapatsportágunkat –, amely egy-egy utánpótlás-világversenyen való jó szereplést követ. Igen, fontos, hogy a fiatalok a korosztályukban elöl járnak, és jobbak ellenfeleiknél, de ezt csak később lehet valódi sikerként felmutatni, ha már az adott játékosok közül többen a nagyszínpadon, azaz a felnőttek között is elérik ugyanazt a szintet.
S hogy visszautaljak: ebből vélhetően nemcsak Háfra Noémi profitál majd, hanem az egész magyar női kézilabdasport. A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!