); 1. olyan műalkotás, amely a költészetre vonatkozó szabályokat foglalja össze, 2. olyzn műalkotás, amelyban a költő a költészethez fűződő viszonyáról, az irodalom és művészet feladatáról vall Baróti Dezső: Radnóti Miklós: Tétova óda, Gondolat Könyvkiadó, Bp., 1974 (In: Miért szép? El james szürke ötven árnyalata 2 resz videa Majmok bolygója háború teljes film magyarul letöltés A nő aki előttünk jár teljes film magyarul Trónok harca 1 évad 3 rész teljes film Radnóti miklós tétova óda vers elemzés Mnkh magyar nemzeti kereskedőház zrt Okostankönyv A hitvesi szerelem legkitűnőbb alkotásai a negyvenes években születtek. A személyes élet intimitása és a történelem tragikuma emeli ódai magaslatra ezeket a verseket. Óda: fogalma és műfaji jellemzői - verselemzes.hu. Közülük is talán a legszebb a Tétova óda (1943), mely méltán állítható Petőfi Minek nevezzelek? című költeménye mellé. A vers címében a "tétova" jelző bizonytalanságot, határozatlanságot jelez, melyben ott rejlik az esetleges kudarc lehetősége, a kísérlet sikertelensége is. A költő valójában lehetetlen feladatra vállalkozik: szerelmének "lényegét" szeretné egyetlen képben, egyetlen hasonlatban megragadni.
S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. A vers műfaja óda, hangulata patetikus, ódai, de később elégikussá válik. Kifejezőeszközök: metafora (pl. " szerelmem rejtett csillagrendszere "), hasonlat (pl. " nyüzsgő s áradó vagy bennem mint a lét "), ellentét, megszemélyesítés (pl. " a tárgyak összenéznek "), figura etymologica (szótőismétlés, pl. " kőben megkövesült "), hangutánzó szavak ("zeng", "csendül"). "mit mondjak még? Idill és halál összefonódása Radnóti Miklós költészetében -. a tárgyak összenéznek Boldog, mert véled él. " - komor háttér: az idillt fenyegető ellenséges valóság "S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. " - összetartozás: "nem vagy más világ" 5. Versforma: - strófákra nem tagolódik - a 10-11-12 szótagos sorok jambikus lejtésűek - a sorvégek keresztrímekben csendülnek össze III. BEFEJEZÉS Radnóti remekműve – éppúgy, mint Petőfié – azt a felismerést sugallja, hogy a szeretet átadása mindennap újrakezdődő feladat. Folyamatosan kell éreztetni a társunkkal, hogy szeretjük.
A vers negyedik részében már a természetet énekli, a teljes azonosulást, az eggyé válást és reménykedik a beteljesülésben. A női testben az egész világot fedezi fel, a szerelmi álom beteljesülése ez, amiért küzdött, amiért könyörögve, fájdalommal telve esdekelt. A legtökéletesebb, a legpontosabb kifejezés megtalálása számára nemcsak szakmai becsvágy, hanem erkölcsi helytállás, élet-halál kérdése is. Ezért kerül a vers első részének lezárásába a költői elszántságot kifejező ars poetica: mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. A mű következő egysége az esti otthon meghitt intimitásába, a nehéz nap után hazatérő asszony közvetlen világába vezet. A "mit mondjak még? " elégedetlenkedő sóhaja után most a köznapi dolgok igézete veszi át a szerepet. A szerelmi érzés hallatlan gyöngédségét érzékelteti, hogy az átlelkesült tárgyak is a szeretett nőt dicsérik. Neki vall szerelmet a fél cukordarab, a méz színarany csöppje s az üres vizespohár, mert boldogok, hogy vele élhetnek.
Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben. 1943 máj. 26