Coloring pages Trailer Wallpaper Images Óvatosan kell adagolnunk hát a szavakat (és címkéket), hiszen a szó többélű fegyver, ezért Buddha gondolata nem csak a történelem előtti időszak szavakban mágikusan hívő embereinek szól: "Gondolataink mi magunk vagyunk. Minden, ami vagyunk, benne van gondolatainkban. Gondolataink teremtik meg a világot". Ki ne mondd! Vannak kultúrák és vallások, ahol bizonyos szavak és kifejezések a tabu tilalma alá is estek. Másutt tiltás alatt lévő tárgyak, emberek, cselekedetek számítottak tabunak, s ezeket nem lehetett névvel nevezni (például egy halottat, egy közösségből kitaszított embert vagy egy szellemet). Jahve nevének kimondása például tiltott volt a zsidók körében, mert a hívek féltek Isten haragjától, hogy esetleg a nevet helytelenül használják, s bűnt követnek el ("Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül…"). A Harry Potter regényekben hasonlóan tiltott Voldemort, a gonosz varázsló nevének emlegetése (helyette:"tudodki" vagy "tudjukki" megnevezést használják).
Persze, ha így lenne, - és miért ne lehetne, ha hűek akarunk lenni a varázslóiskola céljához? - akkor nem íródhatott volna meg ez a könyv sem. A főhős emberi erényei tehát halványulni kezdtek bennem, amikor arra is gondoltam, hogy mindaz, amit Harry Potter lélekjelenlétével, bátorságával végigcsinált, nemde azért sikerülhetett ilyen győzelmes-fényesen, mivel eleve rendelkezik a " kiválasztottsággal", olyan ERŐKKEL, amelyek fokozatosan bontakoztak ki benne már az iskola előtt, s melyektől ő maga is meglepődött, sőt, úgy tűnik, az is számít, amit ő a nem kevéssé hírneves boszorkányszüleitől örökölt. Harry Potter nevelőszülőknél töltött kisgyermekkorát a könyv szavaival így jellemezhetjük: ".. nem hitt neki senki. Harryvel ugyanis volt egy kis baj: feltűnően gyakran történtek körülötte furcsa dolgok. Ő ugyan váltig állította, hogy nem szándékosan okozza ezeket, de Dursleyékat nem tudta meggyőzni. " (28. o. ) "yszercsak a kéményen találta magát"... Az állatkertben pillanatok alatt kontaktust teremt a legnagyobb kígyóval, aki Harry öntudatlan varázsereje nyomán hirtelen kiszabadul az üvegfal mögül, mert a nevelőszülők gyereke, a kövér és gonosz Dudley fellökte Harryt.... Kevéssel később erre így emlékezik vissza Harry: " Legutóbb pedig, amikor Dudley fellökte, öntudatlanul bosszút állt: rászabadította Dudleyra az óriáskígyót... " Harry homlokán a szülei halálának percétől kezdve egy villám -alakú jel (a sátánizmus egyik jele), egy sebhely éktelenkedik.
2 / 2 oldal Mik a főhősnek, mint az olvasó követendő példaképének az erényei? A "lélekjelenléte és bátorsága", ahogy a végén az igazgató összefoglalja. A történet zajló eseményei leple alatt azonban nem egyszer pillantjuk meg a híres varázsló-leszármazott bosszúvágyát. Kétségtelenül megküzd a közönséges emberek, a "muglik" közül hozott kisebbségi érzéseivel és félelmeivel. Hosszú ideig szeretné azonban - több társához hasonlóan - megbosszulni az ellenséges és kötekedő fiúk körét. Ami magát az iskolai főhivatást, a tanulást illeti, Harry Potter nem dicsekszik vele, illetve tanulmányi eredményeiről, vagy szorgalmáról nem is tudunk meg semmit a mesében, az azonban világos, hogy gyakran szorul rá az eminens lánynak, Hermionénak határozott korrepetálására, aki barátságból és szorgalomból a fiúk helyett is megold sok feladatot. Harry nem csak egyre bátrabb a könyv lapjain, hanem baráti áldozatra is képes. Veszélybejutott társa miatt szembeszállnak egy szörnyeteggel. Felötlött bennem egy probléma, s azt hiszem, ha gyermekként próbálnám ezt a történetet megérteni, akkor is felmerülne az a kérdés, hogy ha itt kéznél vannak a varázserők, a varázspálcák, a repítő söprűk, a varázsszavak és a kóbor szellemek, akkor egy adott pillanatban, miért kell a hősnek puszta emberi erejére, gyarló gondolataira, emberi tudására, pl.
Az alábbi grafikában az látható, hogy az egyes varázslatos tárgyakat hányszor említik a könyvekben, azok pontos nevén, vagy arra utalva. A Szimbólumszótár szerint az első betűk valószínűleg a Szentháromságra utalhattak, s a héber eredetet valószínűsíthettek: A az Atya (áv); B a Fiú (bén); R pedig a Szentlélek (ruáh) kezdőbetűje. Hókuszpókusz! Íme a másik időtlen klasszikus varázsszó, amellyel a bűvészek elbűvölnek bennünket. Valószínűleg ikerszóval van dolgunk, amely egy latin halandzsa lehetett. A pap e szavak segítségével magyarázta el az istentiszteleteken, hogy a kenyér mit szimbolizál: hoc est enim corpus meum ('mert ez az én testem'), ám valószínűleg a latint kevéssé ismerő emberek nem teljesen értették pontosan a kifejezést, így fabrikált belőle a hókuszpókusz halandzsát. A XVIII. századtól aztán a szemfényvesztés szolgálatába állították ezt a félrehallott kifejezést is. Rövid kis varázskörutunk után megfáradva, a cikk szerzője lassan el is tűnteti magát, kedves engedelmeddel, stílszerűen egy varázslattal: Csiribi-csiribá avagy csiribri …apropó, azt tudtad, hogy a biri varázslót jelent?