Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező harmadszor dolgozik együtt A berni követ és a Félvilág után, és noha mindkét említett film jól sikerült, a Gulág Emlékbizottság támogatásával készült Örök tél sok szempontból fontosabb vállalás, mint elődjei. A Duna TV-n február végén képernyőkre kerülő tévéfilm sokkal inkább kívánkozik a mozivászonra, mint a páros korábbi munkái, nemcsak mondanivalója, hiánypótló témája, de kivitelezése miatt is. A Gupvi (az ártatlanokat politikai hovatartozásukra való tekintet nélkül rabosító szovjet munkatáborok) világát bemutató történet szerint Irént (Gera Marina) és még számtalan sváb női sorstársát az oroszok munkatáborokba hurcolnak el otthonukból marhavagonokban, ahol a hivatalos verzió szerint kukoricát kell morzsolniuk, valójában azonban embertelen körülmények között, hóban-fagyban kell szenet bányászniuk, amíg véget nem ér a háború, vagy, ami a legvalószínűbb, tífuszban, végkimerülésben vagy éhen nem halnak. Irén az úton ismerkedik meg a siket Annával, hogy a táborban rádöbbenjen: az empátia itt csak a sírhoz kövezi ki az utat, a gyengeség pedig egyenlő saját halálos ítéleted aláírásával.
A filmnek vannak hibái – de néha ki kell lazítani a történész (illetve a kritikus filmnéző) szerepből. Az Örök tél mutat valamit, mesél, elmond. Kellemes hangon mesél, szépen, egy élvezetes történetet. Egy olyan történetet, amit még nem mondtak el. Az operatőri munka kiemelkedő és a színészi játék is dicséretes. Gera Marina sziporkázik a szerepében, karaktere hiteles, tulajdonképpen figurája az egyik fontos húzóerő a filmben. Farkas Franciska cigánylánya szintén jól sikerült, s bár a kritika sokat szidta Csányi Sándor divatosan fésült szerelmesét, ő is pont jól van, jó helyen. Az Örök tél nem tökéletes… de hát melyik történelmi film az? Spielberg két hónapig forgatta a Ryan közlegény megmentését, és még az sem lett tökéletes, szóval Szász Attilával is legyünk elnézők a maga huszonnyolc napos forgatásával. Az Örök tél élvezetes, szép, egy percig sem unja a néző. Benne van a munkatáborok minden szörnyűsége, a fogság reménytelensége, a kényszermunka monotonitása. És ez a lényeg, hogy végre, 2018-ban láthatunk egy filmet, ami betekintés enged a több mint 700.
A befejezés tehát még sematikusabbá teszi ezt az egyébként sem árnyalt filmes múltábrázolatot. Üzenetét tekintve egydimenziós alkotás az Örök tél, s ilyen értelemben egy eltékozolt lehetőség. Hiába játszódik film által eddig ritkán érintett környezetben, hiánypótló tematikával, ha a világ, amelyet elénk tár, sokat látott közhely. De talán még így is szíven üthetné a nézőt, ha a megvalósítását az elejétől fogva nem kísérnék olyan tényezők – mint a sokszor közepes színészi alakítás vagy a hiteltelen dramaturgia –, amelyek miatt hamar feledhetővé válik a filmélmény. Egy ilyen jellegű történetnek pedig pont felejthetőnek nem szabadna lennie. Kapcsolódó anyagok: Büntetlenül nem lehet mindenkin átgázolni – Kritika a Félvilág ról Passiók a huszadik századból – Beszámoló a GULAG-GUPVI emlékévre készült filmekről Kalandfilm a szovjet munkatáborokról – Beszámoló az Örök tél a forgatás kezdetekor tartott sajtótájékoztatójáról Az Örök tél honlapja Örök tél Magyar történelmi dráma, 110 perc, 2018. Rendezte: Szász Attila Forgatókönyv: Szász Attila, Köbli Norbert Producer: Köves Ábel, Lajos Tamás Operatőr: Nagy András Vágó: Hargitai László Szereplők: Gera Marina (Irén), Csányi Sándor (Rajmund) Döbrösi Laura, Kiss Diána Magdolna, Farkas Franciska, Kurta Niké, Orosz Ákos, Für Anikó, Gáspár Tibor Bemutató: 2018. február 25., 21:00, Duna TV (Műsorváltozás miatt az eredetileg meghirdetett 21:15-ös időpontnál 15 perccel korábban, 21:00-kor kezdődik a film! )
Tulajdonképpen ezért húzom-halasztom általában, hogy megnézzem az ilyen filmeket. Ha viszont végre leülök eléjük, és jónak bizonyulnak, akkor sokat kapok megtekintésük során. Így jártam az Örök tél című alkotással is. Jelenet a filmből. Forrás: Az Örök tél történelmi háttere Szász Attila filmje a "málenkij robotnak" állít emléket. E kifejezés azt takarja, hogy a Magyarországot megszálló szovjet hadsereg 600 000 magyar állampolgárt ejtett fogságba, majd hurcolt kényszermunkára a Szovjetunióba a második világháború idején. Az elhurcoltak egy része hadifogoly katona volt, jelentős része viszont civil. A hazai német nemzetiséget kollektíven bűnösnek tekintették. A szovjet Állami Védelmi Bizottság 1944. december 16-án kelt 7161. számú határozatának értelmében 1945 januárjától több tízezer német származású (vagy annak minősített) magyar nőt és férfit indítottak útnak a szovjet lágerek felé fűtetlen marhavagonokban, ahol borzasztó körülmények között dolgoztatták őket. Ugyan az 1947-es békekonferencia döntése értelmében a hadifoglyokat mielőbb haza kellett volna szállítani, a szovjetek csak százezret engedtek el közülük.